Rátonyi Róbert: Terefere Balogh Erikával
Emlékszel még?
Arra, hogy mikor ismerkedtünk meg? Hát persze, hogy emlékszem! Fiatal
főiskolásként kiválasztottál partneredül az Emlékszel még? című tévésorozathoz,
és ennek a tizennégy részes adásnak hála nemcsak te ismertél meg, hanem a kedves
tévénézők is.
Tulajdonképpen hol születtél?
Kiskunfélegyházán. Aztán felköltöztünk Ceglédre. Ott jártam ki a gimnáziumot,
nem dicsekvésképpen vagy éppen dicsekvésképpen tiszta kitűnő bizonyítvánnyal.
Diákként volt valami elképzelésed a jövőről?
Nagyon határozott elképzelésem volt. Amióta az eszemet tudom, mindig színésznő
akartam lenni. Már iskolás koromban imádtam a verseket, és nagyon szerettem
szerepelni. A városban többször hirdettek szavalóversenyt, majd mindegyiket
megnyertem. Később már nemcsak Cegléden, Pesten is nyertem egyet s mást.
Hol?
Például a televízióban. Tizennégy évesen jelentkeztem a tévé országos szintű
Petőfi szavalóversenyére, ahol különdíjat kaptam, nem sokkal később részt vettem
a Ki mit tud?-ban is, ahol egy József Attila verset szavaltam.
Mi történt érettségi után?
Azonnal jelentkeztem a színművészeti főiskolára, és azonnal felvettek. Kazimir
Károly lett az osztályfőnököm, olyan osztálytársaim voltak, mint Bubik István,
Kubik Anna, Kulka János, no meg Incze József és Forgács Péter.az utóbbi kettővel
együtt engem is szerződtetett a főiskola elvégzése után Kazimir tanár úr a
Thália Színházhoz.
Maradjunk még a főiskolánál. Melyik volt a legsikeresebb vizsgád?
A legkedvesebb a West Side Story volt. Talán azért, mert igencsak kedvelek
énekelni, táncolni, muzsikálni.
Játszol valamilyen hangszeren?
Nyolc évig tanultam csellózni. Ha van egy kis időm, mis játszom magamnak.
Akkor folytassuk ott, hogy miután megkaptad a diplomádat a főiskolán, elkezdtél
játszani a Tháliában.
Ó, már sokkal előbb. Alighogy elvégeztem a főiskola első osztályát, odakerültem
gyakorlatosnak. Sok feladatot kaptam és egy kevéske fizetést.
Kevéske?
Ha azt mondom, hogy kevéske, már azzal is túloztam. Ugyanis az akkori szabályok
szerint egy főiskolás általában nem gázsit kapott, hanem ingyen buszbérletet. Ez
is valami! Nem?
De a folytatás is valami!
Bizony, szép szerepeket kaptam folytatásul. Például a Háború és béke Natasáját.
No, meg azt a kettőt, amelyet részint neked köszönhetek. A Miss Arizona
táncosnőjét, La bella Mártát, amit nekem írtál és a nemrég bemutatott
Molnár-Zerkovitz vígjáték, a Doktor úr cserfes iskolás lányát, Lenkét, amit
rendezőként osztottál rám.
Meglehetősen sokat játszol a színházban.
Van olyan hónap, amikor 30-35 előadásom van.
És ehhez jön még az úgynevezett egyéb.
Sokat foglalkoztat a szinkron, a rádió, a tévé. Főként a vidám műsoroknak
örülök. Szeretem a humort, az olyan szerepeket, ahol alkalom adódik nevettetni.
És a komoly szerepek?
Ilyet csak egyet kaptam mostanáig a televízióban, Szomory Dezső Györgyike, drága
gyermek című tévéjátékának címszerepét. Nagy siker volt, ilyenfajta feladatokkal
mégsem bíztak meg azóta a rendezők.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Lovagolok, úszom, vívok és lehetőleg mindennap futok néhány kört a Tabánban.
Szüleimnek van egy kis kertjük Sződligeten, ott szenvedélyesen kertészkedem. De
otthon is jó, együtt a férjemmel, Pintér Tamással, aki a főiskola mozgástanára.
Boldog házasságban élünk, van közös hobbink is, egy kétszemélyes lakó hajócska a
Balatonon. Nyáron bevitorlázunk a víz köz6epére, ledobjuk a horgonyt, és jöhet a
napozás, olvasás, az édes semmittevés.
Mit vársz a jövőtől?
Legalább annyi szépet, amennyit a jelenem ad.
Füles, 1988. jún. 3.