Társalgó – Gaál Tamás rovata
Vannak olyan színészek, akik tehetségüket hamar megvillantják, de sokukból
sohasem lesz állócsillag. Beszélgetőtársam az ellenkező utat járja be. Fokról
fokra, lépésről lépésre haladva egyre nagyobb és nehezebb szerepeket játszik el,
kitűnően. Vendégünk Balogh Erika, a Kecskeméti Katona József Színház művésze.
- A főiskolán a legendás Kazimír-osztályba jártál Lang Györgyivel, Kubik
Annával, Forgács Péterrel, Incze Józseffel, Kulka Jánossal, Újvári Zoltánnal.
Milyen emléket őrzöl magadban erről a négy esztendőről?
- Kétoldalú élményt. Otthon, vidéken én ugyanis elkényeztetett kislány
voltam, és az új helyzetben nagyon nehezen éltem meg az egyedüllétet.
Tanácstalan voltam, nem tudtam a viselkedési formákat, három évig nem igazán
éreztem jól magam, csak az utolsó évben találtam meg a helyemet. Hihetetlen erős
közösséget alkottunk, Kazimír Károly csodálatos osztályfőnök volt, anyagilag is
támogatta a rászorulókat.
- A diploma után ebből a csapatból páran a Thália Színházba szerződtetek -
itt volt igazgató Kazimír, Mennyire változott meg az életed?
- Jó helyzetbe kerültem, azonnal főszerepeket játszhattam, évekig havi 38
előadásom volt. Azt a mai szemmel látom, hogy szakmailag rendkívül rossz
helyzetbe kerültem, mivel igazgatómat abban az időben leírták. Ahelyett, hogy
váltottam volna, mint egy kis királylány pislogtam a kék szemeimmel.
- Mit éreztél, amikor 15 év után megszűnt a színház, az állandó társulat?
- Abba akartam hagyni a pályát, nem azért, mert a színház megszűnt, hanem
mert idős, neves kollégák úgy kerültek az utcára, hogy senki még csak a szavát
sem emelte föl értük.
- Ez után öt évig szabadúsztál, ami szerintem hasznodra vált. Ebben a
periódusban Mastrosimone Az erőszak határai című drámájában nyújtottál
emlékezetes alakítást.
- Karinthy Márton hívott saját színházába erre a szerepre, ami akkor nagyon
jól jött nekem, Olyan színészekkel játszottam, akik visszaadták a hitet, hogy
mégis érdemes ezt csinálni. Ezután még több sikeres előadás részese lehettem.
- 1998-ban szerződtél Kecskemétre. Igazán hűséges típus vagy, pályádon ez a
második társulat.
- Bodolay Géza látott Az erőszak határaiban, és azt mondta, ha valaha saját
színháza lesz, az
elsők között szerződtet. Ez a színház olyan szakmai rangot vívott ki magának,
hogy kollégák kérdezik, miként tudnának hozzánk kerülni.
- Az elmúlt egy év díjesőt hozott számodra. Az évad színésznője, kritikusok
díja, POSZT, Jászaidíj, Súgó Csiga Díj. Minek tulajdonítod, hogy csak most
gondoltak rád az elismerést osztók?
- Igazgatóm, Bodolay Géza tette lehetővé, hogy együtt dolgozzak Zsótér
Sándorral. Az Adriana Lecouvriere című előadásunk hozta meg a díjakat, amit 28
év után szakmai nyugdíjasként vehettem át. A Súgó Csiga Díjnak azért örültem,
mert ott voltak a gálán, akiknek köszönhettem az elismerést. Tudtommal még
vidéken játszó színész nem kapott csigát.
- A színészlexikon tanúsága szerint a színművészetin óraadó tanár voltál. Mit
oktattál?
- Korábban lovaglást tanítottam a hallgatóknak, és remélem, hogy a jövőben
megint lesz rálehetőségem.
- Nézőként gyakran találkozunk. Mi alapján választasz előadást?
- Vagy olyan kollégát akarok megnézni, aki szívügyem, vagy olyan rendezőt,
akinek a munkájára kíváncsi vagyok.
- Igazi sportladyként síelsz, motorozol, vívsz, úszol, lovagolsz,
Balatonföldváron vitorlázol. Ez lesz a nyári programod, vagy netán dolgozol is?
- Rengeteg szinkront vállaltam (kizárólag minőségit), lesz nyári színház (Ionesco:
A kopasz énekesnő), és sokat leszek a szüleimmel, de ezek mellett kiélem a
sportolás iránti mániámat is.
Súgó, 2006. június