Balogh Erika a sztárreggeliben
Szinkronról, lovakról, színházról
Az első igazi külföldi véget nem érő sorozat az életemben – természetesen a
brazil Isaura mellett- az amerikai Dallas volt. Minden pénteken izgalommal
vártam, vajon milyen borsot tör Jocky Bobby orra alá, és a család többi tagja
hogyan szeretne még több pénzre szert tenni. Az unokahug, Lucy talán azért lett
sokak számára szimpatikus, mert nagyon kellemes női hang szólaltatta meg
magyarul a sokszor durcás fiatal lányt. A hanghoz aztán arcot is tehettünk,
néhány filmben ugyanis feltűnt tulajdonosa, Balogh Erika, aki nélkül aztán jó
darabig nem lehetett elképzelni semmilyen szinkronizált filmet. Manapság már
inkább a színházakban találkozhatunk vele, a kecskeméti társulat tagja és kicsit
szomorúan mesélt arról, számára mit jelent ebben az értékvesztett világban
becsületesen helyt állni. Egyik nagy szerelme, a lovaglás – ezt tanítja a leendő
színészeknek is – a legfőbb pihenést biztosítja neki, de szívesen látogat haza
szüleihez Kiskunfélegyházára is. Persze reméli, hogy a világ előbb-utóbb ismét
az igazi értékeké lesz és akkor újra hallhatjuk őt – ha nem is Lucyként – a
külföldi filmekben szinkronizálni.
(radio.hu, 2004. augusztus 24., kedd)