A magyarságnak van ereje, életben fog maradni!


Balogh Erika 1958. szeptember 12-én született Kiskunfélegyházán. 1981-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Kazinczy-díjas. 1981-93: a Thália Színház ill. az Arizóna Színház tagja. 1993-98: szabadúszó (Várszínház, Szegedi Nemzeti Színház, fehérvári Vörösmarty Színház, Újpesti Színház, Karinthy Színház). 1998 óta a Kecskeméti Katona József Színház tagja, 1995 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen óraadó tanár: lovasstúdiumokat tart a Tattersalban. 2005-ben Az Évad Színésznője. Az V. POSZT-on a Legjobb női epizódszereplő (Adrienne – Buoillon hercegnő). 2006-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, illetve a közönség szavazatainak köszönhetően Súgó Csiga Díjat nyert. 2008 februárjában megbízták az Aranytíz Teátrum vezetésével, a kinevezés 2011-ig szól.

Balogh Erika Jászai Mari-díjas színművésszel beszélgetek hitről, magyarságról, értékekről az V. kerületi Aranytíz Művelődési Központban, amelynek ez év februárjától ő az ügyvezető igazgatója. Erika korát meghazudtoló módon nagyon fiatalos, egészséges és szép. Nyakláncán két medál van, az egyiken koronás magyar címer látható, a másikon a Rakamazi turul a csodaszarvassal, gyűrűjén pedig egy szkíta párduc. A magazin felcímének, a hit-magyarság-érték fogalmak bővebb kifejtésével kezdjük beszélgetésünket.

- Manapság ezekről beszélni valahogy nem illik, magyarnak lenni sokak szemében magyarázkodást jelent, amely eleve pejoratív, mert nacionalista színezetet kap. Mit jelent az Ön számára ez a három szó?
- Nagyon sokan elfelejtették Magyarországon az Isten, haza, család fogalmát. Számomra a hit az Istennel, a magyarság a hazával, az érték a családdal azonos. Ez egy alap gondolat, és sokan megkérdőjelezik, hogy miért az Isten van elől, és miért a család utoljára. Istenemért, a hazámért feláldozom az életemet, így mentek a katonák a harcba, haltak meg a harcmezőkön. Természetesen ott volt a család is, de elsősorban Istenért és a hazáért tették ezt. A családomért mindent megteszek, de nem biztos, hogy el kell mennem a frontra azért, hogy megvédjem őket.
- Ha már a családnál tartunk, kérem, hogy meséljen a gyermekkoráról, a szüleiről.
- Ebben az évben, szeptemberben leszek ötven éves. Egy csodálatos élet áll már mögöttem. Kiskunfélegyházán születtem egy olyan családban, ahol a vallás nem volt különösebben téma, mert az édesapám katonatiszt volt. Édesanyám is olyan vonalon dolgozott, ahol a vallás abban az időben tabu téma volt, nem is volt gyakorolható, ezért engem meg sem kereszteltek – hiába voltak a nagyszüleim vallásosak. A nagymamám ezért mindig titokban vitt el Félegyházán a katolikus templomba. Én ebből akkoriban még nem sokat értettem, csak a szépséget láttam. Ennek ellenére a családi környezetem, amely meghatározta a későbbi gondolkodásomat, mély nyomokat hagyott bennem. A nagyszüleim nagyon szegények voltak, földes házban éltek, mégis nagy szeretetben. Olyan közel állt hozzájuk a természet, hogy tőlük tanultam meg tisztelni a természetet, szeretni az állatokat és növényeket. Nekik köszönhetem, hogy amikor az Alföldre megyek, ezt mind a mai napig átérzem.
- Mikor találkozott komolyabban a vallással?
- Felnőtt koromban, amikor férjhez mentem lett számomra a vallás valódi érték. A férjem egy nagyon mélyen hívő katolikus családból származik és az édesanyja kérte, hogy keresztelkedjek meg. 1981-ben, Gátét községben, egy fantasztikusan szép kis templomban a helybeli pap keresztelt meg, ami nagyon mélyen érintett lelkileg. A férjem édesanyja lett a keresztanyám.
- Azt gondolom, erre a jeles eseményre jóval hamarabb felkészült, mert a Jóisten már munkált a lelkében.
- Így van, és most már őszintén tudok beszélni a hitről, és próbálom megérteni mindenkinek az egyéni gondolkodását. Sok olyan ember ismerek, akik nagyon jó emberek, de a vallást nem úgy gyakorolják, hogy minden vasárnap mennek misére, hanem mélyen a szívükben folytatnak párbeszédet Istennel. Azt is fontosnak tartom, hogy azokban az emberekben, akiknek elveszett a hite valamiért és csalódtak a világban, tudatosítsam Isten szeretetét.
- Ezek szerint a keresztelkedésekor már színész volt. Arra lennék kíváncsi, hogy mennyiben segítette pályafutása során a hite. Volt-e olyan helyzetben, amikor azt mondta magában, Istenem segíts!
- Igen, de én nem annyira a pályámon tapasztaltam ezt, mert ott inkább a saját tehetségem érvényesült. A magánéletemben viszont többször átéltem az isteni gondviselést. Nekem fontosabb volt az, hogy a nagymamám meggyógyuljon és ezért imádkoztam, vagy a szeretteim, barátaim élete jól haladjon, egészségesek legyenek – ebben mindig kértem a Jóisten segítségét.
- Én úgy látom, a rendszerváltás hiába adott nagyobb szabadságot az egyházaknak, az embereknek meg lehetőséget a vallásgyakorlásra, a globalizálódó világ pont ez ellen fejti ki hatását.
- Valóban! Az a cél, hogy kiöljék az emberekből a hitet.
- A kommunista rendszerben is ez volt a cél, és mintha nem változott volna semmi.
- Sőt, rosszabb lett a helyzet, mert a kommunista rendszer az átlag ember szintjén, kivéve a pártvezetőket, nem volt ennyire pénz orientált. A kommunizmus alaptételei nem kapcsolódtak a haszonszerzéshez. A mai világ a fogyasztói társadalomra épül, és már a legkisebb gyerekbe is beleivódik, hogy az élet egyetlen célja a sok pénz szerzése, minél kevesebb munkával. Ezt sugallja a média, a reklám, a különböző sajtóorgánumok, aminek semmi értelme sincs, mert akármennyi pénzem, autóm, házam van, akkor is bármely pillanatban elveheti a Jóisten az életemet. Lehetek húsz éves vagy ötven, senki sem tudhatja, mi a sorsa. Ha valaki úgy éli le a földi életét, hogy csak a pénzt hajszolta és semmilyen örömöt nem érzett, akkor ő mérhetetlen szegényen fog meghalni. A szegénység nem csak anyagi természetű lehet, hanem lelki is, amelyet ma az emberek nagyon nagy hányada megél. Az is igaz viszont, hogy egyesek kiváltságai miatt tömegek jutnak koldusbotra, és a gazdagok szociálisan érzéketlenek a szegények iránt. Ezért tartom hibának, hogy a fiatalok szinte menekülnek a politikától, megundorodtak tőle, pedig tudnunk kell a minket körülvevő világról, a vezetőinkről, a bankokról, a biztosítókról, hogy miként működnek, hogy véleményt tudjunk alkotni. Ha nem vagyunk tisztában a helyzetünkkel, akkor hogyan tudunk szembeszállni azzal a rosszal, ami most folyik az országban. A médiával kapcsolatban is tudnunk kell, mit jelentenek bizonyos műsorok, sorozatok, hogy támadni tudjunk, ha kell. Ha becsukjuk a szemünket és így védekezünk, annak nem lesz eredménye.
- Balogh Erikáról, azt gondolom bártan kijelenthetjük, hogy jobboldali, polgári értékek képviselője.
- Igen, de én a jobboldali vagy baloldali kifejezést nem nagyon kedvelem. Számomra nincsenek jobb- vagy baloldaliak, csak erkölcsi értékek. Én embereket ismerek. Nekem az a meggyőződésem, hogy akit én elfogadok, az a szó igazi értelmében ember legyen, tudjon dolgozni, és az erkölcsi normákat tartsa be. Lehet valaki egy másik elmélet képviselője, lehet más vallású, fajú, más gondolkodású vagy politikai beállítottságú, ha ő úgy éli az életét, ami számomra igaz és beletartozik az én erkölcsi rendembe, akkor én őt elfogadom, függetlenül attól, hogy milyen a pártállása.
- Ez a felfogás nekem a Tízparancsolatot sugallja. Ha valaki hallgat a jó lelkiismeretére és elfogadja a szeretet törvényét, amelyet a Jóisten mindenkinek a lelkébe ír, akkor elfogadja azokat az egyetemes érvényű erkölcsi normákat, amelyekről a Bibliában olvashatunk.
- Így igaz! Szeressük az öregeket, tiszteljük a szüleinket és ne rúgjunk bele a másikba, ne tapossuk el. Rólam többen tudják, hogy nem szeretem Amerikát. Én mélységesen tagadom azt az életszemléletet, amellyel elárasztják a világot, a tudás hiányát, a túlzott önbizalmát, az egoista világnézetét, hogy csak az egyén számít. Csak te vagy a fontos, taposs el mindenkit, hogy előbbre juss, te döntsd el, hogyan éljenek a többiek. Az amerikai filmiparról már nem is beszélve, amely mindezt belesulykolja az emberekbe. A buta akciófilmek tömkelege és a happy endes végű gejl, semmitmondó filmjeik szintén ezt az erkölcsi normát célozzák meg. Ez számomra elfogadhatatlan. Sajnos a magyar fiatalok sem látnak maguk előtt jó példákat. A különböző valóságshowban szereplőket majmolják és nem Cseh Lászlót tartják követendő példának – köszönhetően az irányított médiának. Régen legalább az olimpiai bajnokainkat, Balczót, Hargitayt és még sorolhatnám a neveket, tekintettük példaképünknek. A nagy példányszámban megjelenő bulvár sajtó élén ezek az emberek nem szerepelnek, mint ahogy én sem. Sokan megkerestek, többek közt az RTL Klub reggeli beszélgetések műsora is, de én tudatosan nem vállalom az ilyen bulvár jellegű műsorokban a fellépést, mert számomra hiteltelen. Persze, ezek után már arról sem írtak, hogy kineveztek az Aranytíz Központ élére, ami szerintem nem egy hétköznapi eset. De arról sem tudatosítottak, hogy 2005-ben öt díjat kaptam egy éven belül.
- Térjünk vissza a színész pályához. Mielőtt elfogadta Pesten a vezetői posztot, Kecskeméten játszott már tíz éve a Katona József Színházban. Cseke Péter színművész igazgatói kinevezése után Önnek távoznia kellett onnan. Miért?
- Ennek nagyon egyszerű oka van – szakmai féltékenység. A kecskeméti társulatnak én voltam a vezető színésze – ezt mindenki tudta rólam. Rengeteg munkám fekszik ebben a tíz évben, amelynek a gyümölcse most érett volna be. Létrehoztunk egy olyan társulatot, amelynek az előadásaira alig lehetett jegyet kapni. Most arattuk volna le a munkák termését. Nemcsak a kollégák, de az ottani emberek is szerettek. Sajnálom, hogy el kellett jönnöm.
- Biztos vagyok benne, hogy a Jóistennek más terve volt Önnel, ezért kapta ezt a feladatot, amely nemcsak új kihívás, hanem nagyszerű lehetőség arra, hogy maradandó művészi értékeket hozzon létre. Én is azt hiszem, hogy ebben az Isten keze volt, mert megvédett attól a helyzettől, hogy a nullára kerüljek. Amikor felkértek a központ vezetésére, akkor még szó sem volt arról, hogy én eljövök Kecskemétről. Február 14-én neveztek ki az intézmény élére, és csak május végén közölte velem Cseke Péter, hogy nem tart igényt a további munkámra.
- Milyen eredményeket ért el kinevezése óta a művelődési központban?
- Amióta itt vagyok, nagyon szépek az eredményeink, rendszeresen szervezünk kiállításokat, rendezvényeket, amelyre olyan embereket hívunk meg, akik a mi értékrendünket vállalják, kezdve a népi kultúra jeles képviselőitől a hagyományőrző egyesületekig, mint például a Csík Együttes, akik nemrég kaptak Fonográf díjat. A művelődési központ kétszáz férőhelyes színpadán megpróbálok olyan színdarabokat színre vinni, amelyek valódi értékeket és maradandó élményt közvetítenek a nézőknek. Igyekszem az intézmény arculatát ebbe az irányba terelni.
- Végezetül mit üzen a Szent Kereszt Magazin olvasóinak?
- A magyarságnak van ereje, életben fog maradni, bármit próbálnak meg elkövetni ellene, mert ez az erő hitből fakad. Örülnünk kell annak, hogy a Jóisten életet adott nekünk, hogy megszülettünk, mert ez olyan ajándék, aminél szebb nincs. Ezt meg kell becsülnünk és naponta hálát kell érte adnunk.




Kuruczleky Ilona, Szent Kereszt Magazin – 2008. 4. szám





  Vissza