Színház az egész világ?
Arizonások a tháliásokért. Felforrósodott a hangulat


A színházban az a legfontosabb, ami a világot jelentő deszkákon történik. Most azonban úgy tűnik, a színfalak mögött és a hivatalokban zajlanak a sorsdöntő események. Néhány hete szinte bombaként robbant a hír, hogy a jelenlegi Thália és Tivoli Színház társulatát az évad végén szélnek eresztik. A Nagymező utca 22-24. számú épület falai sok mindent megéltek már. Az első igazi botrány ’92 őszén pattant ki. A két évvel korábban Kazimir Károly igazgató helyére lépő Mikó István szerződése lejárt, posztjára a Fővárosi Önkormányzat pályázatot írt ki. A győztes Törőcsik Mari és csapata lett. Így az akkor éppen Arizona néven futó színház gazdát cserélt. A régi társulat szinte valamennyi tagja az utcára került. Az új csapat pedig Művész Színház néven megkezdte tevékenységét. Ebben a formában két évig dolgoztak, az idei évadtól ugyanis - ismét Tháliaként - Csiszár Imre vette át a színház irányítását.
A Fővárosi Önkormányzat színházi struktúraváltásról beszél. Anyagi okokra hivatkozva kívánja a szezon végétől egy tollvonással szélnek ereszteni a csapatot. A Thália a nyár eleji kapuzárás után mintegy két évig tartó rekonstrukció előtt áll. Az eredeti elképzelések szerint ez idő alatt a színház művészei vidéken tájoltak volna előadásaikkal, amely, mint az illetékesek mondják, közel hatvan millió forintos pluszköltséget jelentene az önkormányzat számára. Persze az is lehetséges, hogy a mostani finanszírozási rendszer apró módosításával, a többi játszóhely költségvetésének felülbírálásával talán ez az összeg is előteremthető lenne.

A harc jogos

A változásokra valóban szükség van. Ezt a színházi szakma is elismeri. Ám a módot és az időt ők is megkérdőjelezik. A közel negyven művész elbocsátása jelen pillanatban alapozás nélküli építkezésnek tűnik. A színházi szakma egy része kiáll a színészek mellett. A Magyar Színészkamara és a Színházművészeti Szövetség is felemelte hangját az érdekükben. Ennek ellenére egységes összefogásról ugyanúgy most sem beszélhetünk, mint három évvel korábban, amikor a színház nélkül maradt arizonások segítségére nem sietett senki. Az egykori társulat néhány tagjának véleménye, a korábban velük történt események felidézése és az azóta eltelt pár év történései sok tanulsággal szolgálhatnak a mai helyzetre is. Az alább megszólaló színművészek viszonylag szerencsés helyzetben vannak, hiszen az egykori döntés után nem kerültek véglegesen a padlóra. Néhány társuk viszont a létfenntartását is alig tudja biztosítani. Közismert, hogy sok a színész, a munkalehetőség viszont egyre kevesebb. De az is tény, hogy sokszor nem feltétlenül a tehetség számít...

Balogh Erika:
Engem úgy küldtek el, hogy, még csak arra sem vették a fáradságot, hogy megnézzék, milyen vagyok. Az elmúlt hetekben néhány olyan nyilatkozat látott napvilágot, amelyben a jelenlegi társulat néhány tagja arra hivatkozott, hogy egy harminc éve szerveződött társulatot akarnak most szétverni. A harcuk teljesen jogos, csak rólunk feledkeznek meg. Úgy tesznek, mintha a Thália történelmét csak ők írták volna. Kazimir Károly a maga idejében a színház Jancsó Miklósa volt, a legjobb rendezők egyike akkoriban. Az ő nevéhez fűződött többek között a népművelő színház létrejötte is. A színészekről nem is beszélve. Olyan neves és rangos kollégákkal dolgozhattam együtt, mint Inke Laci bácsi, Bitskei Tibor, Szabó Gyula, Kozák András vagy Haumann Péter. Amikor utcára tettek, azt gondoltam, biztosan nagyon jó lesz a szabadúszás. Az évek során azonban rá kellett jönnöm, hogy hiányzik a színház. Éppen abban a korban tűntem el a színpadról, amikor sorra jöhettek volna a jobbnál jobb szerepek. A legszebb színészi éveimet rabolták el tőlem. Sikeres színház voltunk, a Mindhalálig Beatles utolsó előadásán például az utcán állt a közönség. Azon persze lehet vitatkozni, milyen volt a szakmai megítélésünk. Az viszont tény, hogy telt házak előtt játszottunk, márpedig a mai világban az a fontos, ülnek-e a nézőtéren vagy sem.

A sors abszurd játéka

Benkő Péter:
Az akkori döntést a szakma tényként fogadta el, és nem nagyon tiltakozott az ellen, hogy a Kazimir Károly által alapított társulatot, amelynek jómagam például huszonöt évig tagja voltam, feloszlassák. Sőt, többen úgy nyilatkoztak az új társulatból, hogy ők Európa legjobb színházát hozzák majd létre, minőségben jobb színészekkel. Ez rendkívül sértő volt számunkra. Akkor azért nem emeltem fel a szavam, mert azt éreztem, hogy a színészi szakma nagyon rizikós és bizonytalan. Most ebben az országban ugyanolyan háború zajlik, mint Boszniában. Csak csendesebb, és fegyver nélküli. Jelenleg Szarajevóban sem a művészetek, a színház kérdése a legfontosabb, és így van ez nálunk is. A mai napig nem azokra a színészkollégáimra haragszom, akik minket leváltottak, hanem arra az áldatlan állapotra, amely ebben a pillanatban a színházi élet kialakulatlanságából fakad.

Kautzky József:
Immár harmincnyolc éve vagyok tagja a társulatnak. Szinte ez a második otthonom. Az utóbbi négy év viharos történései, a rengeteg változás kicsit váratlanul ért engem. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az elmúlt egy évben azonban, amióta újra Thália Színház lettünk, nagyon jól érzem magam itt. Rengeteg tehetséges kollégával dolgozhatom együtt. A közösen elkezdett színvonalas, művészi műhelymunkát pedig most szét akarják verni. Jövőre töltöm be hetvenedik évemet, és ötven éve leszek a pályán. Mindig társulathoz tartoztam. Felháborítónak tartom, hogy ezt a kitűnő társaságot elbocsássák.

Szakmai demonstráció

A Színházművészeti Szövetség nyilatkozatban tiltakozott a döntés ellen. Megítélésük szerint ez még jobban növeli a színházi és általában a kulturális életben meglévő bizonytalanságot. Véleményük szerint ezzel a határozattal az egész szakma veszélybe kerülhet.

Vajda Márta, a Színházművészeti Szövetség elnöke:
Abba bele lehet nyugodni, ha egy igazgatónak lejár a megbízatása és a helyére lépő új vezető maga választja meg, kikkel akar dolgozni. Három évvel ezelőtt az akkori társulatot egy másik váltotta fel. Most viszont az egy éve kinevezett igazgató és társulat szerződését kívánják egyoldalúan felbontani. Három héttel ezelőtt kaptunk egy levelet az önkormányzattól, amelyben azt kérték, fejtsük ki a véleményünket az üggyel kapcsolatban. Egy hét alatt nem lehet átfogó, a színházi élet egészére vonatkozó elképzelést létrehozni. Ennek ellenére természetesen a szakmai bizottságok elkészítették a tanulmányt. Ezt a kulturális bizottság a következő ülésén megvitatta, és végül azt a döntést hozta, hogy meg kell szüntetni a szóban forgó két társulatot. A szövetség részéről most mindössze annyit tudtunk tenni, hogy megszerveztük a Thália színházi demonstrációt.


Várkonyi Annamária – Mai Nap, 1996. március 28.



 

  Vissza