Évek óta sportol, korszerűen táplálkozik
„Nagy súlyt helyezek az egészségem megőrzésére” - hallottuk Balogh Erika népszerű színművésznőtől


A rokonszenves, ismert és csinos színművésznő tizenkét évvel ezelőtt végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, s azóta érett, elismert, pontosabban befutott művész lett. Éveken át mint a budapesti Thália Színház társulatának tagja számos színdarabban jelentős alakítást nyújtott, bizonyította tehetségét. Jelenleg szabadon dolgozó művészként tevékenykedik, s tegyük mindjárt hozzá, hogy meglehetősen sokat. Gyakran hallhatják a televízió nézői kellemes hangját a külföldi filmekben, sorozatokban is, ahol egy-egy művészt, világsztárt szikronizál. Így például szerepelt régebben a népszerű Guldenburgok örökségében, többször a Derrick-filmekben is, valamint a Dallas-sorozatban. Természetesen otthonosan mozog a rádióban is, sőt filmekben - külföldiekben - szintén. Balogh Erika igyekszik minden művészi területen helyt állni, és jó teljesítmény nyújtani. Ebben komoly segítséget jelent a számára az aktív sportolás: Ő az egyike azon művészeinknek, akik a legtöbbet teszik egészségük megőrzéséért.
- Mióta sportolsz?
- Tulajdonképpen már gimnazista korom óta, amikor rendszeresen atletizáltam. Aktív, következetes testedzést azonban mintegy tíz éve végzek, lényegében amióta elvégeztem a főiskolát. Jelenleg lovagolok, futok, úszom és vitorlázok, sőt síelek is. Legkedvesebb sportágam a lovaglás, amelyet mindennap űzök, majd másnaponként kora reggel futok.
- Hol van mozgásaid színhelye?
- A Nemzeti Sportuszodában, ahol nagyon jó közösségi, baráti szellem van az egykori sportolók körében, itt például úszom, míg a Margitszigeten tiszta levegőn futok. Ezt követi a szervezetre jótékony hatást gyakoroló gyógyfürdő.
- A lovak iránti nagy barátságod honnan ered?
- Ennek az alapja, a forrása az a körülmény, hogy vidéki lány vagyok, és imádom a természetet, az állatvilágot, annak sajátosan nyugodt légkörét. Különösen a lovak érdekes viselkedése kapott meg. Erről meggyőződhettem régebben, egy Hortobágyon történt filmforgatás alkalmával is. Versenyzőként már több év óta lovagolok.
- A hírek szerint olyan jól lovagolsz, hogy a Magyarországon forgatott, és azóta világsikert aratott Cyrano című francia filmben is jelentős lovasszerepet kaptál. Így van?
- Pontosan. A híres francia színész, Gérard Depardieu főszereplésével forgatott filmben spanyol lovastisztet alakítok.
- A színésznők között Te vagy a legaktívabban sportoló hölgy, és az egyike azoknak, akik a legnagyobb súlyt helyezik az egészség megőrzésére.
- Igen, ez valójában így van. Itt azonban el kell mondanom a teljes hitelesség kedvéért, hogy a sport szeretetében nagy szerepe volt férjemnek, Pintér Tamásnak, az ismert öttusázónak, kaszkadőrnek, aki ma főiskolai docens. Nagyon sokat tett azért, hogy szisztematikusan felismerjem az aktív sportolás pozitív élettani hatásait. Amióta következetesen sportolok, jobb a kondícióm, a munkámat befolyásoló közérzetem, és ami még ezeknél is fontosabb, egészséges vagyok, szinte soha nem vagyok beteg.
- Az egészséges életmódodat nyilván sokban befolyásolja az a tény is, hogy rendkívül nagy súlyt helyezel a korszerű táplálkozásra. Jól látom?
- Tökéletesen. Talán kezdem a leglényegesebbekkel: nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt, sőt még kávét sem, csak teázom, azt is választékosan. Emellett sok zöldséget és gyümölcsöt eszem, minimális a húsfogyasztásom is, ugyanakkor sok ásványvizet iszom. Minden lehetőséget igyekszem megragadni az egészség védelme érdekében. Ide sorolom az én véleményem szerint, a boldog, kiegyensúlyozott családi hátteret, amely nélkül nem lehet eredményesen dolgozni és egészségesen élni. Örömmel mondhatom, hogy nekem ez megadatott.
- Mai, kissé zaklatott világunkban is optimista vagy? Téged ugyanis ilyen embernek ismerlek.
- Alapvetően optimista vagyok, még akkor is, ha naponta találom magam szemben furcsa dolgokkal. Bízom az emberi jóságban, a megértésben, egy jobb világban. Ehhez azonban feltétlenül szükséges a lelki és fiziológiai egyensúly - mondta az ismert színművésznő.


Karczag László – Egészség, 1994/II.





  Vissza