Pannónia (is) börtön
A játszók tehát a pszichológiai realizmus eszköztárát mozgósítják, azt viszont
elsőrangúan. A kitűnő mozgáskultúrájú Bori Tamás csúszó-mászó, alamuszi üttóként
csaknem végignyüzsgi az előadást. Takarékosan fogalmaz Hegedűs Zoltán (Bánk
bán), patetikus, harsány gesztusok nélkül vezeti elő a robbanni kész lefojtott
szenvedélyt. Megalázottságában is erős tartású Tiborcot mutat Epres Attila.
Danyi Judit játéka szintén kerüli a Melinda-közhelyeket, karcos, titokzatos
asszonyt formáz meg, hitelesíti Bánk minden indulatát. Remek Balogh Erika
gőgös, fejedelmi tartású királynéja, csakúgy, mint őze Áron az indulatait
fásultsággal leplező Petur szerepében. Jók a csoportképek, az első rész
táncjelenete, kellő mozgalmasságot biztosít a szereplők állandó jövés-menése.
Be-becsúsznak viszont túlzónak ható ötletek: például a gyerekszereplő enyhén
túlexponáltnak tűnik. Mindezzel együtt tanulságos kísérlet szemtanúi lehettünk,
amelynek alapján határozottan úgy tűnik, hogy mégiscsak érdemes elővenni és
csócsálgatni ezt a régi darabot.
(Fülöp Csaba, Zsöllye – részlet)