Oprimista beszélgetés Balogh Erikával
Elnézést kérek attól, aki esetleg csalódna, de ez
egy abszolút optimista hangvételű színészinterjú lesz. Nincs benne semmi divatos
önsajnálat, panaszáradat szerephiányról, rossz közérzetről, arról, hogy a
főrendező nem köszönt vissza a büfében.
Az a helyzet ugyanis, hogy beszélgető partnerem, Balogh Erika, a Thália Színház
tagja teljesen elégedett a helyzetével, szerepeivel, foglalkoztatottságával,
egészségi állapotával, s ez nem valamiféle kincstári optimizmus. Valóságalapja
van. Nevezetesen az, hogy havonta több, mint harmincszor lép színpadra, egyre
nagyobb és szebb feladatokkal bízzák meg, foglalkoztatja a televízió, a rádió, a
szinkron. A Háború és béke Natasa-alakítását a kritika szép szavakkal méltatta,
nyáron sem unatkozott: augusztus elsejéig a Körszínház Dekameron-előadásában
lépett a közönség elé, amely – mint mondja – elkapkodta a jegyeket, és még az
állóhelyeket is megtöltötte. S ez, teszi hozzá, feldobja, inspirálja az embert.
Nem véletlen, hogy a régi színészek esténként először a pénztárba kukkantottak
be, hány jegy kelt el az előadásra, telt ház vagy foghíjas széksorok előtt
játszanak-e.
Balogh Erika, mióta diplomát kapott a főiskolán – négy éve – a Thália Színház
tagja, sőt, mondhatnánk akár nyolc esztendőt is, mert első éves főiskolásként,
Várkonyi Zoltán rektori engedélyével, már szerepelhetett – az osztály többi
tagjával együtt – a Körszínház Hiawatha produkciójában.
- Honoráriumot nem kaptunk, főiskolai gyakorlatnak számított ez a szereplés. S
ettől kezdve minden nyáron – az utolsó főiskolai évet kivéve – részt vettünk az
osztályfőnökünk, Kazimir Károly körszínházi előadásain. Egyébként nagyon jó
közösség volt a miénk, tehetséges gárda: Bubik Istvánnal, Kubik Annával, Incze
Józseffel, Kulka Jánossal, Forgács Péterrel jártam egy osztályba.
A Tháliában gyorsan a mély vízbe dobták, számos kisebb-nagyobb szerepet bíztak
rá. Ma már oszlopos tag, ezt bizonyítja a havi 34-36 fellépés is.
- Ehhez nemcsak szellemi frissesség, hanem fizikai kondíció is kell. Honnan
szerzi be?
- Sokat sportolok – mondja. – Régen atletizáltam a Ceglédi SE színeiben, s több
megyei versenyt is nyertem. Most pedig lovagolok s hetente háromszor
kondícionáló tornára járok a Tabánba. A Rácz fürdőtől felfutunk a
Gellért-hegyre, közben gimnasztikázunk, aztán vissza a Rácz fürdőbe, gőz, úszás
következik, a fiúk fociznak. Sok színész részt vesz ezen a tornán, Bubik István,
Funtek Frigyes, Eperjes Károly, jönnek az „őstagok”, Dunai Tamás, Papp János is,
meg a fiatalok a főiskoláról. Jól karbantartja a fizikumot ez a kiadós futás,
úszás, torna.
- Az új évad milyen szerepeket hoz?
- Erről ma még semmit sem tudok, mert mi később kezdjük a munkát, mint a többi
színház, a nyári, körszínházi szereplés miatt. Az bizonyos, hogy sikeres darabok
műsoron maradnak: a Háború és béke, a Volt egyszer egy Városliget és a többi.
Szerencsére én mindegyikben játszom, így az elkövetkezendő hónapokban sem fogok
unatkozni.
Kárpáti György – Ország Világ, 1985. szept. 18.