Nem adja fel a „kétlaki” életet
Szabad estéit is a színházban tölti
Egyszerű, természetes copf, sportos pulcsi, mosolygós szemek: Balogh Erika
mintha kortalan lenne. Négy darabban is játszik, nemrégiben pedig feltűnt az
egyik kereskedelmi csatorna legújabb sorozatában. A deszkákról azonban nem
szándékozik lelépni.
- Ez a sorozat még nagyon friss élmény. Érdekesen alakult, hiszen rólam tudják,
hogy nem vállalok ilyen szerepeket. Nagyon szeretem a színházat, teljesen le is
köti az energiáimat, úgyhogy inkább azzal foglalkozom. A Jóban-rosszban
hátterében azonban régi tévés személyiségek állnak; engem is azért választottak,
mert ismernek. Nagyon kedvesek voltak, amikor megkerestek. Most 11 rész van
kész, egy pár még biztosan lesz, de nem kell elköteleznem magamat. Ez egy
borzasztóan nehéz munka. Az állandó szereplők hétfőtől péntekig, reggeltől estig
ezt csinálják – nagyon fárasztó. Nem lenne se időm, se erőm állandó szerepet
vállalni, hogy csak az határozza meg az életemet.
- A tévés-sorozatos szereplés érezhetően javít az ismertségen?
- Nekem az igazi nagy korszak az volt, amikor tévéjátékok sorát csináltuk –
ezeket egyébként az Önök kérték állandóan ismétli, tehát érdekli az embereket.
Emlékeznek még a „régiekre”, bár tény, hogy a nem budapesti színházakban az
ember kicsit eltűnik. De a tévészerepléseknél többet számít a kollégák és a
nézők véleménye, egy-egy jó kritika. A média felelősségét nem lehet eléggé
hangsúlyozni, és sajnos ma Magyarországon szörnyű a helyzet. Ez az úgynevezett
sztárkultusz minősíthetetlen. Ennek ellenére jól érzem magam a TV2 sorozatában.
Szakmai hasznom is származik belőle, no meg hírét viszem a kecskeméti
színháznak. Beszélgettem is a tévés kollégákkal arról, hogy milyen jó itt;
jöjjenek le, nézzék meg. Ami egyébként nem biztos, hogy eszükbe jut.
Az egyetlen dolog, amit elutasítottam, az a Michelle Wilddal való jelenet. Nem
mintha kifogásom lenne a hölgy ellen, de úgy gondolom, hogy egy filmben
színészek szerepeljenek. Persze a készítők a nézettségre hivatkoztak… A média
számára az az érdekes, ha egy volt pornószínésznő bekerül egy sorozatba. A
színészek már nem „címlapra valók”. Ez teljesen rossz irány.
- A jelenleg futó sorozaton kívül természetesen több filmben szerepelt már,
többek között Jancsó Miklós rendezésében. Folytatná?
Miklóst régóta ismerem – vele dolgozni ajándék! Imádja a színészeit, puszikat
oszt, olykor a főztjével lepi meg a stábot… Az ő neve száz százalék, hogy
fennmarad a filmtörténetben. Manapság castingokra kéne járni, hogy
beválogassanak egy filmbe. Amúgy ez a szakma elég belterjes, kialakult
színészgárdával dolgoznak. De még bármi lehet.
- Ez talán könnyebb lenne, ha teljes egészében „tűzközelben” lenne…
- Nem jutott eszembe feladni Pestet, annak ellenére, hogy az állandó utazás elég
fárasztó. De Kecskemét is az otthonom. Nagyon szeretem a társulatot, jó a
hangulat, a viszonyunk baráti. Előadás után összeülünk beszélgetni, tudunk
egymásról mindent. A fővárosban ez nincs meg; ott előadás után mindenki rohan
haza. Az itteni társulatból minimum tíz embert tudnék mondani, akit ha hajnali
ötkor felhívnék, hogy baj van, szó nélkül jönne. De a színházon kívül is
nagyszerű, igaz barátokra tettem szert – pedig alapvetően zárkózott vagyok.
Thália után szabadon
- Tulajdonképpen hogyan kerül a színészember Kecskemétre?
- Úgy, hogy hívják. Bodolay Gézát nagyon régóta ismerem. Amikor a Pesti Magyar
Színházban (azelőtt Nemzeti) rendezett darabokat, többször is felmerült a nevem
egy-egy szerep kapcsán, de soha nem sikerült megoldani, hogy el is játsszam
őket. Így aztán amikor ő ide került, szinte elsők között szólt nekem, hogy
jöjjek. Akkoriban olyan állapotban voltam szakmailag – megszűnt a Thália –, hogy
nem nagyon akartam már folytatni a pályát. Föladó stádiumban voltam. Géza addig
járt a nyakamra naponta kétszer-háromszor, amíg végül beadtam a derekamat.
1993-98-ig szabadúszó voltam, játszottam Fehérváron, a Játékszínben, akár a
Várszínházban, de a csapathoz való tartozásban már nem hittem. Minden odakötött
a Tháliához. Géza ebből a keserűségből mozdított ki.
- Sok színész választja a „szabadúszást” vagy mindenki szeretne inkább
társulathoz tartozni?
- Már ismét vallom, hogy nagyon fontos valahová tartozni; biztonságérzetet ad,
hogy jövő évadban is lesz dolgod. Ha nem tartozol társulathoz, gyakran otthon
várhatod a telefont, vagy neked kell a szerepek után menni. Erre én sosem voltam
alkalmas. Egyébként egy alaptársulaton belül is mindig van mozgás, ha adódik
máshol is egy szerep. Az ügynökségek pedig még igazán nem működnek. Ők is csak
azt a színészt tudják eladni, aki egyébként is „megy”. Tárgyaláskor, anyagi
kérdésekben tudnak segíteni, de eladni nem tudják jobban, a színészt, mint az
önmagát. Sőt gyakran annyit kérnek, hogy azt a színházak nem tudják megfizetni –
tehát rajtuk keresztül akár meg is bukhat egy munka.
- Sajnos kultúrára jut mindig a legkevesebb.
- Szinte hihetetlen, hogy mégiscsak működünk… Pedig a látszat az, hogy nem lehet
jegyet kapni az előadásokra. Kecskeméten is teltházzal mennek a darabok; a
közönség szeret minket.
Civil a pályán
- Szabadidejében be szokott ülni „civilként” is a színházba?
– Ha van szabad estém, minden előadást megnézek. Pesten is láttam minden
kollégám darabját. Néha furcsán is néznek rám emiatt, de engem minden oldalról
érdekel a színpad.
- Ilyenkor teljesen szakmai szemmel néz vagy tud elfogulatlan lenni?
- Ha nagyon jó az előadás, teljesen néző vagyok, ha „biceg”, adódnak szakmai
megjegyzéseim… És persze levonom a következtetéseket. De természetesen nem csak
ez jelent kikapcsolódást. Ha csak tehetem, sporttal töltöm a szabadidőmet. Télen
síelek, tavasszal-nyáron pedig lovagolok, motorozok és vitorlázok. A főiskolán
szerettem bele a lovaglásba, azóta az életem része. Még a munkámban is jelen
van: most én tanítom a főiskolán…
- Jövő évad?
- Még nem lehet pontosan tudni. Valószínűleg három darabban leszek, de lehet,
hogy többen. Pedig az én koromban már alig játszanak a színésznők – nem túl
szerencsés ez a 40-50 év közötti kor. A világirodalom sem kényeztetett el
minket, vagy sokkal fiatalabb vagy öreg nőalakokat kínál. Pedig szakmailag ez a
korosztály az igazán érett. Számomra óriási szerencse, hogy munkával tudom
tölteni ezt a „váltókorszakot”.
(KING-Online)