A kedves motoros


Reggel 9 óra egy színésznő életében korai. Balogh Erika mégis ekkor adott randevút, a Thália Színház bejáratánál. Órát lehetne hozzá igazítani, olyan pontosan érkezett, és máris mondta:
- Minden reggel 7-kor kelek, mert futok. Igen, kocogok. Kivétel az alvó napom. Ha előző este nagyon későn érek haza, akkor futás helyett alszom. Így történt tegnap este, csaknem hajnalban értem haza, hát elaludtam. Erős csengetésre ébredtem. Egy idős bácsi állt az ajtóban. Eltévesztette az emeletet. De nem haragudtam rá, mert akkor jutott eszembe, hogy vár az „Ádám”. Hát itt vagyok.
- Messziről jött?
- Most Pestről, előtte Ceglédről, annak előtte Kiskunfélegyházáról. Egyke vagyok. Ahogy felénk mondják, a szülők szemefénye. De azért apám jól elpáholt, lehettem vagy 6 éves, mert egyszer elbeszélgettem az időt. Azóta sem bántott senki ... tettleg. Hogy milyen gyerek voltam? A fiúkat nagy ívben kerültem, olyan magamnak élő, félrehúzódó, a lányokkal is alig barátkozó emberke. Ilyen is maradtam. Ma is szívesen hallgatom a „nagyokat”, az okosabbakat, nem szeretek sokat beszélni, meg aztán nem is tudok sokat mondani. Két éve vagyok „színművésznő”, ezt tessék idézőjelbe tenni.
De tízéves korom óta szavalok, meg bohóckodom mások nevettetésére. Igen, szeretem, ha rajtam nevetnek, meg aztán én is szeretek nevetni, talán ezért is törik el gyorsan a mécses.
Balogh Erika szépen beszél. Formálja a szavakat, keresi a gondolatokat, és valóban zárkózott egyéniség, aki nehezen oldódik.
- A színpadon, ott kitárulkozom, ott élek igazán.
Nem ismerte a diákszerelmet, mindig kitűnő tanuló volt. Első és igazi barátja ma is az édesapja. És a mama?
- Ő más. Ő az édesanyám. Aki, ha kell, bolondozik velem, nevet és sír. Apu nem. Ő komoly és férfias. Rá lehet számítani. Anyura is, de másképpen. Nagyon szeretem őket.
Pestiek vigyázat! Jön Balogh Erika a Babettájával, és száguld, mint egy versenyző.
- Azért félni nem kell, mert jól vezetem kedvenc kétkerekű paripámat. Reggel futok, és ha valahova sietni kell, motorozom. Ez a Babetta a kedvenc hobbim, gyors, mindenhova elvisz, és nem utolsósorban olcsó.
- Terveimről nem szívesen beszélnék. Boldog akarok lenni. Hogy mit jelent nálam a boldogság? A jelen állapotom is az. A jövőm? Biztos családi háttér, a csodálatos szüleim, és már ismerem azt a férfit, aki majd segíti megteremteni az én kis családi otthonomat, természetesen egy-két gyerekkel, biztos sok gonddal, még több örömmel. Remélem, népszerű színésznő leszek. Nincsenek szerepálmaim. Mindent elvállalok, mert szerintem sincs rossz szerep. Ars poeticám „ide nekem az oroszlánt”.
Szépnek tartja magát?
- Inkább kedvesnek. Úgy vélem, ezt mások is így látják. Szeretnek a kollégák, vagy inkább elfogadnak? Ki tudja? Azt hiszem, befogadtak. Én cserébe némelyikért rajongok.
Erika sok kérdésemre nem válaszolt. Hümmögött, vagy arra kért, hogy ami kiszaladt a száján, azt ne írjam le. De azért tűrte, hogy tovább faggassam.
- Nem szeretem az emberek türelmetlenségét. Állandóan lökdösnek. Kiskunfélegyházán több volt a simogatás. Ebben a nagy városban nagy a tülekedés, sok itt a zaj, pedig de szeretem a csendet. Nem hiszek abban, hogy a művészet, a népszerűség megváltoztatja az embert. Aki mégis megváltozik, az nem játszik, hanem megjátssza magát.
Még néhány kérdés. Van-e kedvenc itala?
- Van. A tej. És társaságban a vodka, kólával, kicsi citrommal. Azért szeretem jobban a tejet, mert én nem másnapos vagyok az alkoholtól, hanem még azon percben rosszul érzem magam.
Dohányzik?
- Nem tudom. Néha igen. Máskor nem. Nem hiányzik, nem kell, mégis előfordul, hogy rágyújtok.
Kedvenc étele?
- Spárga minden mennyiségben és formában.
Kedvenc színésze vagy színésznője?
- Van... de nem mondom meg.
Mitől fél?
- Semmitől és mindentől, ami és aki bánt.
Szórakozása?
- A csend, a nyugalom, a béke. Pedig nyughatatlan, izgága emberke vagyok. Egy percet sem tudok egy helyben ülni. Még a társulati ülésen is állandóan mozgok. Solariumba sem tudok járni, mert ott órákig kell feküdni. Sőt, a napozás sem az én műfajom. Ugye, ennek a riportnak is vége lesz?
Akkor inkább beszéljenek a fotók. Íme, ő Balogh Erika.


Ráczalmási, Ádám 1983 nyara



 

  Vissza