Méltó a bizalomra
Háború és béke
Jó néhány évvel ezelőtt ki nem mondott, de annál szigorúbban végrehajtott
szempont volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán: nincs szükség szép, vonzó
külsejű, uram bocsá, szexis megjelenésű növendékekre. Merthogy minél csúnyább a
jelölt, annál karakteresebb, annál inkább hasonlatos a „hétköznapi” emberekhez,
nem tereli el külsejével a figyelmet az alakítandó figuráról, a szerep és a
dráma mondanivalójáról. Aztán – szerencsére – rájöttünk, nem baj, ha valaki már
a színpadra lépéskor magára vonja a közönség érdeklődését, esztétikailag is
vonzó látványt nyújt.
Balogh Erika, a Thália Színház ifjú tagja ez ideig – hogy őszinték legyünk –
többnyire csak szépségével, pompás megjelenésével örvendeztette meg a nézőket.
Most kiderült: kitűnő színésznő is. Igaz, olyan szerző mondatait kell
tolmácsolnia, mint Tolsztoj, abban az előadásban, amely az orosz íróóriás talán
legjelentősebb művének, a Háború és Békének remekbe sikerült színpadi változata.
Balogh Erika – ha nem is képes elhomályosítani a bennünk élő
Natasa-alakításokat, Szamoljova, Hepburn, Ruttkai Éva után újabbal gazdagítja a
sort. Nagy ívet fog át játékával, a kedvesen hancúrozó, naiv fiatal lánytól a
szerelmi csalódásokban, szörnyű háborús élményekben, döbbenetes emberi
tragédiákban megedzett asszonyig. Kiváltképp az öreg Bolkonszkij herceggel való
találkozása és szenvedélyes összecsapása izzítja fel színpadon és nézőtéren a
levegőt. Nemkülönben szép és emberien őszinte búcsúja a haldokló Andrej
hercegtől.
Balogh Erika szép. De nem tagadhatjuk meg tőle a másik jelzőt sem: tehetséges.
Méltó a bizalomra, az újabb szép, komoly feladatokra.
g.t. – Pesti Műsor, 1984. május 20.