Leves minden mennyiségben
Balogh Erika szenvedélye a sport. Lovagol, úszik,
fut és motorozik. Nem kell a kalóriákat számolnia; nyugodtan ehet bármit! Szeret
főzni is, elsősorban Pintér Tamásnak, a férjének, a leghálásabb „közönségnek”, a
Színház- és Filmművészeti Főiskola mozgástanárának, a külföldön is népszerű
kaszkadőrnek. (A kaszkadőrkirály, a valamikori kitűnő öttusázó, akit mindenki
csak Oroszlán néven ismer, maga is szívesen forgolódik a konyhában.) Balogh
Erika specialitásai a szugók, azaz az olasz mártások.
Rendszeresen főzök – mondja. – Amikor időm van, többféle ételt készítek és
fagyasztom, így ebédet vagy vacsorát pillanatok alatt tudok tálalni, akármikor
érek haza a színházból. Nálunk a leves a főétel. Gyakran öt-hat féle kész leves
is van a fagyasztószekrényben. Zsírral nem főzök, csak margarinnal. Azzal
párolom a zöldséget. Bármilyen zöldségből készíthetünk leveseket, brokkoliból,
karfiolból, zöldborsóból, gombából, de lehet mindegyikből bedobálni az edénybe,
mert a vegyes zöldségleves kitűnő étel. Kevés hagymát dobok a margarinba, vízzel
felengedem, megpárolom a zöldségeket. Még egy leveskockát is beledobok, és ha
sok a szabadidőm, a megpárolt zöldséget a turmixgépbe teszem és tejszínnel
felegedve készítem el. Ez a zöldségkrém leves nemcsak melegen, hanem különösen
nyáron – hidegen is kellemes, üdítő étel. Mi, egyébként, nagyon kedveljük a
zöldségeket, a húsételekhez is többféle zöldséget tálalok. Húsételnek ezúttal
egyik kedvencünket, a kolbásszal töltött, egyesült karajt ajánlanám. Nagyon
fontos, hogy a kolbászt – lángolt vagy parasztkolbászt – előző nap tegyük a
fagyasztószekrénybe, mert ha puha, nagyon nehéz a húsban elhelyezni. A karajt
nagy, hosszú élű, hegyes késsel átszúrom és belehúzom a kolbászt. A húst
megtűzdelem fokhagymával és a tetejére szalonna-kakastarélyokat teszek. Ettől
nemcsak ízletesebb, hanem mutatósabb is lesz az étel. Fűszerezem sóval, vagy
vegetával, megszórom kevés bazsalikommal és őrölt borssal. Általában
römertopfban sütöm. A hús alá egy kis vizet kell önteni. Gyakran hagymás
krumplisalátával tálalom, amelyet előző nap kell elkészíteni, hogy az ízek
összeérjenek.
Sebes Erzsébet, Színházi Élet 1990.jún.24.