Kurázsi mama és gyerekei


A "brechti" sokáig színházi szitokszónak számított nálunk.
Jelentette a megértetlen "elidegenítettséget", az epikus szerkezetet, az emblémákat, a vetített fejezetcímeket, a háromnegyedes függönyt, a songokat, miként a megemésztetlen Sztanyiszlavszkij-rendszer távoli tücsökciripelést és szöszmötölő fizikai cselekvéseket jelentett. Brechtet is, Sztanyiszlavszkijt is rátartian lenézték az ösztönösök, a szívből játszó játék-naturalisták általános színjátszásba visszakényelmesedő színházi alkalmazottjai. Mindazok, akik erősebben hisznek rutinjuknak, mint az eljátszandó szöveg megértésének. Brecht nem stílus, hanem gondolkozásmód. Nem játékmodor, hanem alkalmanként újrakín1ódó ember- és társadalomismeret.
Nyilván feltűnt, hogy Nemes Nagy Ágnes csaknem ötvenéves fordítása helyett Ungár Júlia fordítását játsszák. Ungár a címből elsikkasztott egy betűt: nem Kurázsi mamáról- Nemes Nagy Ágnes még Courage-nak nevezte és gyermekeiről, hanem gyerekeiről szól a krónika. Az egyetlen betű hiánya jellemzi a fordítást, az előadást. Az irodalmi kifejezés helyett közbeszédi megfelelőjét találta meg a fordító. A simán hízelkedő, romantikus szavak helyett'
érdesebb, szárazabb, tényszerűbb hangon szólnak a színészek. Krónikás történelmi mű helyett kortárs történetről adnak tudósítást.
A darab több kísérőzenéje közül- a finn Simon Parmet keletkezésekor szerzett muzsikája, a zürichi Schauspielhausban való első színrevitelkor a színház karmestere és házi zeneszerzője - az Én apukám egy olyan híres bohóc volt sorkezdetű musicalsláger komponistája - Paul Burkhardt, helyett Paul Dessaunak Amerikában megkezdett, de a berlini Deutsches Theater 1949-es előadása óta rendszeresített, elandalodó füleknek kevés engedményt tevő zenéjét halljuk Kecskeméten. . Látó Richárd vezényli (és zongorán közreműködik) a Bacsa Zoltán (trombita), Basa István (dob), Faragó Csilla (fuvola), Kovács Mihály (harmonika), Marsa József (gitár), Miklós Zoltán (bőgő) igen megfelelő, kisegyüttesét. (A dalok korrepetálása azonban erősen kifogásolható.)
Teo Otto sátorponyvából szerkesztett tábori kordélya lett a Berliner Ensemble igazi emblémája, nem pedig a Picasso tervezte undok békegalamb. A mozgó magazin, vándor-vegyeskereskedés, a kizsákmányolás sziszifuszi szekere nem szerepel a Zsótér rendezte kecskeméti Kurázsi mama-előadásban. A forgószínpad működik. Szokatlan csendességgel körbesurrog. Családi ebédlőasztal áll rajta, kissé jobbra a középponttól. Porcelán levesestál, abrosz, terítékek, korrekt eszcájgok. Vasárnapi ebédek kispolgári idilljének szentképe: Kurázsi mama markotányosnő, háborús spekuláns - ebédezik gyerekeivel. Nem a harmincéves háború napjaiban, napjainkban. Nem a háborúból meggazdagodás az előadás fő kérdése, hanem a meggazdagodás háborúja.
A markotányosnő egyik fia protestáns, a másik katolikus. Ennek nincs súlya az előadásban. Annak sem, ahogy a forgandó hadi szerencse hol az egyik had katonáit, hol a másikét keríti felülre. A rendezőt nem a történelem mint az osztályharcok, hanem mint az árulások és önárulások története érdekelte.
Anna Fierling tábori vegyesboltos csalafinta csaló és csavargó, a hadiipar kiskereskedője, a zavaros idők haszonélvezője. Brecht plasztikusan megreformálta alakjában az Arisztotelész óta érvényes tragikumelméletet. Oresztész, Antigoné, Hamlet, Don Carlos, Don Juan, Bánk bán szembefordul korával, s ezért elbukik. Kurázsi mama azért bukik el, mert megalkuszik a körülményekkel. Zsótér előadása világosan kifejti a szöveg mély értelmeit. Úgy kezdődik a játék, hogy a jobb oldali emeleti proszcéniumpáholyban üzletmenetük csúcspontján elégedetten foglal helyet családjával Kurázsi, majd megjelennek tiszta abroszuk mögött a színpadon, ami a kecskeméti színház Fellner & Helmer csillogóra restaurált bécsi barokkjával szembefordítja Ambrus Mária kulisszarendszerét, egy másik barokk színpadot, a palermói Garibaldi Színház lepusztult, kormos, lecsupaszított, 1943-ban megbombázott építményét.
A díszesen megterített ebédlőasztal fokozatosan leszegényedik. S ami addig K. mama árukészletét rejtegette a terítő alatt: gyerekei holttestének Szent Mihály lova lesz. Ez fiatalabb fia Fejő/Stüsszi ravatala, ide fektetik Eilifet, és végül erre ravatalozzák utolsó feláldozott gyermekét, Kattrint.
A rendező következetesen halad saját, eredeti útján. Mind mélyebbre hatol a választott drámai anyagban. S jóllehet igen fontos az a gyógypedagógiai munka, amit elgazosodott színészetünkkel házról házra járva végez, meg kell mondani, hogy a szikár, okos elgondolás, a szemmel láthatólag gondos munka Kocskeméten helyenként hektikus eredményű. Túl nagy falat itt Brecht mesterműve. A karmester felelőssége előadatni sramlizenekarral és vendéglátó-pari énekesekkel Schönberg Pierrot lunaire melodrámáját.
A magyar színpadokról évtizedek óta hiányzó Vörös Eszter Kurázsi mamája sok szép részeredményével sem eléggé meggyőző, nem eléggé erős és monumentális. Remek a kufárkodása. Érdeklődést keltő kalmárügyeskedése. Igen jó a finoman kezelt férfikapcsolatokban. Különösen a szakácsot játszó Kertész Richárddal együtt bújtatott bonyolultsággal ábrázolják az egymáshoz próbálkozás kereskedelmi ügyletnek értelmezett szerelmi jeleneteit.
Kattrin, a néma lány beszélni nem, de énekelni tud. Eszünkbe jut Jókai Mór színházi bravúrja, amikor a Népszínházban primadonnájának, Pálmay Ilkának hasonló néma, mégis énekelő szerepet szabott A bolondok grófja című népszínmú-vaudeville-ban. Kellő színészi komolysággal az életbeli valószerűtlenségek színpadon valósággá válnak. Bognár Gyöngyvér (Kattrin Haupt), továbbá a krónikás a dráma fejezet-összefoglalóit is elmondja (kissé színezett és kevéssé tisztán artikulált hangon). Derűsen néz a világba kezdetekben. Lopva érzékelteti nővé érését, Yvette kihívó piros cipellőjében egy vágyott élet utáni takargatott sóvárgását, a levetett prostituáltparóka szemérmes megérintését. Tekintete egyre aggódóbb. Néha az asztal alól világít fájdalma. Kiemelendő Halle városát megmentő dobolása dob nélkül: felvette a katonaszajha elhagyott piros cipellőjét, azzal dobogja éberré a megtámadott várost. Amikor eltalálja a katonák fegyvere, nem hanyatlik a földre. Állva hal meg. Kialszik tekintetében az élet.
Balogh Erikában nyoma sem maradt a meghatódásra való hajlam érzelmes színészetének s a visszatetsző magakelletésnek. Yvette hadiszajha szerepében önsajnálat nélküli keménysége, életéért küzdő, szárazon szemérmetlen önzése magával ragadó. Mészáros Tamás (Tábori lelkész) az önfeladó életben maradást finom. eszközökkel festi. Brecht bonyolultabb színpadi költő, semhogy képleteket állítson színpadra: Mészáros a szerep minden árnyalt fordulatát értőn megmutatja, gyávaság és jobb belátás, más iránt érzett részvét és meglapulás, önérdek és szeretet között ingadozik. Megkapó, mennyi egymással ellentétes érzést-gondolatot tud belerejteni egy szakszerűen elvégett tányérmosogatás-törölgetés cselekvéssorába.
Igen jó Makranczi Zalán a kisebbik fiú szerepében. Szarvas Attila játssza Eilifet. Céltudatos fegyelemmel fogalmaz több kisebb szerepet Kertész Richárd, Széplaky Géza, Bori Tamás, Báhner Péter. Szépen és könnyedén mozognak. Nem színi mutatványokat hajtanak végre, célszerűen fogalmaznak testükkel is. Kiemelendő Kertész Kata a Nagy Megalkuvás jelenetében: a kapitány írnokaként olyan közönyösen rosszindulatú paragrafusrágó, akár egy önkormányzati tisztviselő.



(M.G.P., Népszabadság)


 




 Vissza