Kurázsi mama és gyerekei
A "brechti" sokáig színházi szitokszónak számított
nálunk.
Jelentette a megértetlen "elidegenítettséget", az epikus szerkezetet, az
emblémákat, a vetített fejezetcímeket, a háromnegyedes függönyt, a songokat,
miként a megemésztetlen Sztanyiszlavszkij-rendszer távoli tücsökciripelést és
szöszmötölő fizikai cselekvéseket jelentett. Brechtet is, Sztanyiszlavszkijt is
rátartian lenézték az ösztönösök, a szívből játszó játék-naturalisták általános
színjátszásba visszakényelmesedő színházi alkalmazottjai. Mindazok, akik
erősebben hisznek rutinjuknak, mint az eljátszandó szöveg megértésének. Brecht
nem stílus, hanem gondolkozásmód. Nem játékmodor, hanem alkalmanként újrakín1ódó
ember- és társadalomismeret.
Nyilván feltűnt, hogy Nemes Nagy Ágnes csaknem ötvenéves fordítása helyett Ungár
Júlia fordítását játsszák. Ungár a címből elsikkasztott egy betűt: nem Kurázsi
mamáról- Nemes Nagy Ágnes még Courage-nak nevezte és gyermekeiről, hanem
gyerekeiről szól a krónika. Az egyetlen betű hiánya jellemzi a fordítást, az
előadást. Az irodalmi kifejezés helyett közbeszédi megfelelőjét találta meg a
fordító. A simán hízelkedő, romantikus szavak helyett'
érdesebb, szárazabb, tényszerűbb hangon szólnak a színészek. Krónikás történelmi
mű helyett kortárs történetről adnak tudósítást.
A darab több kísérőzenéje közül- a finn Simon Parmet keletkezésekor szerzett
muzsikája, a zürichi Schauspielhausban való első színrevitelkor a színház
karmestere és házi zeneszerzője - az Én apukám egy olyan híres bohóc volt
sorkezdetű musicalsláger komponistája - Paul Burkhardt, helyett Paul Dessaunak
Amerikában megkezdett, de a berlini Deutsches Theater 1949-es előadása óta
rendszeresített, elandalodó füleknek kevés engedményt tevő zenéjét halljuk
Kecskeméten. . Látó Richárd vezényli (és zongorán közreműködik) a Bacsa Zoltán
(trombita), Basa István (dob), Faragó Csilla (fuvola), Kovács Mihály
(harmonika), Marsa József (gitár), Miklós Zoltán (bőgő) igen megfelelő,
kisegyüttesét. (A dalok korrepetálása azonban erősen kifogásolható.)
Teo Otto sátorponyvából szerkesztett tábori kordélya lett a Berliner Ensemble
igazi emblémája, nem pedig a Picasso tervezte undok békegalamb. A mozgó magazin,
vándor-vegyeskereskedés, a kizsákmányolás sziszifuszi szekere nem szerepel a
Zsótér rendezte kecskeméti Kurázsi mama-előadásban. A forgószínpad működik.
Szokatlan csendességgel körbesurrog. Családi ebédlőasztal áll rajta, kissé
jobbra a középponttól. Porcelán levesestál, abrosz, terítékek, korrekt
eszcájgok. Vasárnapi ebédek kispolgári idilljének szentképe: Kurázsi mama
markotányosnő, háborús spekuláns - ebédezik gyerekeivel. Nem a harmincéves
háború napjaiban, napjainkban. Nem a háborúból meggazdagodás az előadás fő
kérdése, hanem a meggazdagodás háborúja.
A markotányosnő egyik fia protestáns, a másik katolikus. Ennek nincs súlya az
előadásban. Annak sem, ahogy a forgandó hadi szerencse hol az egyik had
katonáit, hol a másikét keríti felülre. A rendezőt nem a történelem mint az
osztályharcok, hanem mint az árulások és önárulások története érdekelte.
Anna Fierling tábori vegyesboltos csalafinta csaló és csavargó, a hadiipar
kiskereskedője, a zavaros idők haszonélvezője. Brecht plasztikusan megreformálta
alakjában az Arisztotelész óta érvényes tragikumelméletet. Oresztész, Antigoné,
Hamlet, Don Carlos, Don Juan, Bánk bán szembefordul korával, s ezért elbukik.
Kurázsi mama azért bukik el, mert megalkuszik a körülményekkel. Zsótér előadása
világosan kifejti a szöveg mély értelmeit. Úgy kezdődik a játék, hogy a jobb
oldali emeleti proszcéniumpáholyban üzletmenetük csúcspontján elégedetten foglal
helyet családjával Kurázsi, majd megjelennek tiszta abroszuk mögött a színpadon,
ami a kecskeméti színház Fellner & Helmer csillogóra restaurált bécsi
barokkjával szembefordítja Ambrus Mária kulisszarendszerét, egy másik barokk
színpadot, a palermói Garibaldi Színház lepusztult, kormos, lecsupaszított,
1943-ban megbombázott építményét.
A díszesen megterített ebédlőasztal fokozatosan leszegényedik. S ami addig K.
mama árukészletét rejtegette a terítő alatt: gyerekei holttestének Szent Mihály
lova lesz. Ez fiatalabb fia Fejő/Stüsszi ravatala, ide fektetik Eilifet, és
végül erre ravatalozzák utolsó feláldozott gyermekét, Kattrint.
A rendező következetesen halad saját, eredeti útján. Mind mélyebbre hatol a
választott drámai anyagban. S jóllehet igen fontos az a gyógypedagógiai munka,
amit elgazosodott színészetünkkel házról házra járva végez, meg kell mondani,
hogy a szikár, okos elgondolás, a szemmel láthatólag gondos munka Kocskeméten
helyenként hektikus eredményű. Túl nagy falat itt Brecht mesterműve. A karmester
felelőssége előadatni sramlizenekarral és vendéglátó-pari énekesekkel Schönberg
Pierrot lunaire melodrámáját.
A magyar színpadokról évtizedek óta hiányzó Vörös Eszter Kurázsi mamája sok szép
részeredményével sem eléggé meggyőző, nem eléggé erős és monumentális. Remek a
kufárkodása. Érdeklődést keltő kalmárügyeskedése. Igen jó a finoman kezelt
férfikapcsolatokban. Különösen a szakácsot játszó Kertész Richárddal együtt
bújtatott bonyolultsággal ábrázolják az egymáshoz próbálkozás kereskedelmi
ügyletnek értelmezett szerelmi jeleneteit.
Kattrin, a néma lány beszélni nem, de énekelni tud. Eszünkbe jut Jókai Mór
színházi bravúrja, amikor a Népszínházban primadonnájának, Pálmay Ilkának
hasonló néma, mégis énekelő szerepet szabott A bolondok grófja című
népszínmú-vaudeville-ban. Kellő színészi komolysággal az életbeli
valószerűtlenségek színpadon valósággá válnak. Bognár Gyöngyvér (Kattrin Haupt),
továbbá a krónikás a dráma fejezet-összefoglalóit is elmondja (kissé színezett
és kevéssé tisztán artikulált hangon). Derűsen néz a világba kezdetekben. Lopva
érzékelteti nővé érését, Yvette kihívó piros cipellőjében egy vágyott élet utáni
takargatott sóvárgását, a levetett prostituáltparóka szemérmes megérintését.
Tekintete egyre aggódóbb. Néha az asztal alól világít fájdalma. Kiemelendő Halle
városát megmentő dobolása dob nélkül: felvette a katonaszajha elhagyott piros
cipellőjét, azzal dobogja éberré a megtámadott várost. Amikor eltalálja a
katonák fegyvere, nem hanyatlik a földre. Állva hal meg. Kialszik tekintetében
az élet.
Balogh Erikában nyoma sem maradt a meghatódásra való hajlam érzelmes
színészetének s a visszatetsző magakelletésnek. Yvette hadiszajha szerepében
önsajnálat nélküli keménysége, életéért küzdő, szárazon szemérmetlen önzése
magával ragadó. Mészáros Tamás (Tábori lelkész) az önfeladó életben maradást
finom. eszközökkel festi. Brecht bonyolultabb színpadi költő, semhogy képleteket
állítson színpadra: Mészáros a szerep minden árnyalt fordulatát értőn
megmutatja, gyávaság és jobb belátás, más iránt érzett részvét és meglapulás,
önérdek és szeretet között ingadozik. Megkapó, mennyi egymással ellentétes
érzést-gondolatot tud belerejteni egy szakszerűen elvégett
tányérmosogatás-törölgetés cselekvéssorába.
Igen jó Makranczi Zalán a kisebbik fiú szerepében. Szarvas Attila játssza
Eilifet. Céltudatos fegyelemmel fogalmaz több kisebb szerepet Kertész Richárd,
Széplaky Géza, Bori Tamás, Báhner Péter. Szépen és könnyedén mozognak. Nem színi
mutatványokat hajtanak végre, célszerűen fogalmaznak testükkel is. Kiemelendő
Kertész Kata a Nagy Megalkuvás jelenetében: a kapitány írnokaként olyan
közönyösen rosszindulatú paragrafusrágó, akár egy önkormányzati tisztviselő.
(M.G.P., Népszabadság)