Kurázsi mama és gyerekei
Zsótér előadásában valahogy a nők jobbak: Bognár
Gyöngyvér narrátornak is, Kattrinnak is remek - ő mutatja tán a leginkább
egyenletes teljesítményt. De jó Balogh Erika is Yvette Pottier szerepében,
megfelelően vegyíti a csupaszívet az életrevalósággal, amikor pedig a Parasztnőt
játssza, eljátszik egy kompakt kis belső drámát szinte röptében: az
együttérzéstől az életmentő árulásig.
A férfiak - valahogy egyformák. Mind Szarvas Attila Eilif, mind pedig Makranczi
Zalán Fejő szerepében követni igyekszik Zsótér kottáját, de jól játszani egyik
sem tudja, pillanatokra válnak egyénivé és hitelessé. Pasztell a lelkészt játszó
Mészáros Tamás is; markánsabb Pipás Péter szerepében Fazakas Géza - igaz, az
egyik legjobb, szenvtelenül abszolvált jelenet neki jut: amikor közli - inkább
megbeszéli - Kurázsival, hogy Kattrint bizony nem vinné a távoli és békés
kocsmába...
Az előadás erényei és hibái egyaránt fölvetik a vándorrendező problémáját. Míg
egyfelől igen jótékonyan mozdítja meg a társulatot az intenzív és újfajta
munkamódszer, másfelől afféle gyorsított éréssel kénytelen Zsótér dolgozni, hogy
a máshoz szokott színészekkel készen legyen a premierre. Lehet, hogy van
megoldás a helyzetre - e sorok írójának sejtelme sincs róla.
(Csáki Judit)