Én nagyon sokáig kislány voltam...


A belvárosi bérház harmadik emeletén egy patinás, régi bútorokkal berendezett lakásban fogad Balogh Erika, a Thália Színház művésze. Törékeny, karcsú termetét a farmernadrág még jobban hangsúlyozza. Világos blúz, semmi smink, haját hátratűzve, simán viseli. Arcából hihetetlenül világos, kifejező nagy szemek tekintenek rám várakozóan.
- Köztudott rólad, hogy intenzíven sportolsz, és hogy rajongsz a lovakért. De hát gondolom, ez nem csupán a véletlen műve.
- Világéletemben állatbarát voltam, és szerettem a természetet. A ló és a lovaglás iránti szenvedélyt férjem oltotta belém.
- Ez természetes, hiszen Pintér Tamás, ismertebb nevén Oroszlán, a kaszkadőrök - talán szabad így mondanom - „nagy öregje”. De honnan az ismeretség?
- Már a főiskolán tanárom volt, színházi mozgást, akrobatikát, lovaglást, vívást oktatott. Ott, az órákon nem jeleskedtem igazán. Később, a főiskola után egy forgatáson alakult ki közöttünk a vonzalom és a szerelem. Már 11 éve élünk együtt, és hatodik esztendeje vagyunk házasok.
- Ha jól tudom, te Kazimir Károly tanár úr osztályában végeztél.
- Méghozzá igen jó társaságban. Bubikkal, Kubik Annával, Inczével, Kulka Jancsival, Lang Györgyivel...
- Zöld út vezetett tehát Kazimir színházába, a Tháliába. Nem bántad meg a választást?
- Távolról sem, hiszen szinte az első perctől főszerepeket játszottam. Olykor gondolkodtam más színházakról, de elhessegettem az ötletet. Ki tudja, máshol is bíznának-e így bennem, kapnék-e ilyen jó szerepeket? Szeretem a társulatot. Itt nincsenek nagy ellentétek, személyi villongások. Igaz, voltak olyan darabok, amelyeket nem igazán szerettem.
- Például?
- Nem kedveltem az afféle regényfolyamokat, amelyek a nézők számára is nehézkesek és követhetetlenek. A Háború és béke kivétel, Natasa szerepét nagyon szerettem.
- Érthető, ez a nőalak igen közel állhat hozzád.
- Én nem gondolkodom pozitív és negatív szerepekben. Jó legyen, hihető és akkor szeretem. Kifejezetten örülök, ha egy negatív figurát bíznak rám. Fárasztó állandóan kedves, szép és romantikus nőtípusokat formálni. Szeretem a könnyebb műfajt is, nagy siker a mai napig színházunkban a Mindhalálig Beatles és a Mikó-show.
A főiskola elvégzése után megkeresett Várkonyi Mátyás, szerződést kínált a Rock Színházhoz. Nem vállaltam, úgy láttam, a színház helyzete bizonytalan, jövője meglehetősen kilátástalan. Most, ennyi év után összekapcsolódik a két színház, és én örülök ennek a találkozásnak. Sok izgalmas, énekes-zenés feladatot remélek tőle.
- Mesélnél valamit az ifjúságodról, első szerelmeidről?
- Félek, csalódást okozok. Nem tudok izgalmas és pikáns történetekkel szolgálni. Nagyon sokáig kislány voltam, masnis, copfos, elkényeztetett egyke. Szorgalmas voltam, afféle könyvmoly. Jól tanultam és sokat tartottam magamról. Én 14 évesen már országos szavalóversenyeket nyertem és szerepeltem a tévében is. Harmadikos gimnazistaként a Ki mit tud-on indultam. Egy József Attila verssel „véreztem” el. Hogy nem lettem döntős, nagymértékben Major Tamásnak volt köszönhető.
Ezzel együtt tudatosan készültem a színészi pályára. „Nagy” színészekkel találkoztam és nem érdekeltek a zöldfülű iskolatársaim. Nem is igen barátkoztam senkivel, néhány barátnőm volt csupán. Az egyik évekkel később mesélte, hogy neki már akkor volt fiúja, csak nekem ezt nem merte elmondani. A főiskolán éltem meg az első szerelmet. Sok kapcsolatom nem volt, hamarosan rátaláltam az igazira. S ő lett a férjem.
- Milyen az a fiú, aki imponált neked?
- Aki nagyon egészséges, nagyon izmos, jóképű és határozott. Akinek az egész lénye biztonságot sugall. Szóval olyan, mint Oroszlán.
- A színház mellett a sport tölti ki az életedet. Télen a síelés, nyáron a lovaglás, futás, úszás. És még?
- És a vitorlázás, hiszen Földváron van egy kis kétszemélyes hajónk. Nagyon szerény, de lehet benne aludni, pihenni és ez a lényeg. Szívesen pattanok motorra is. Eddig három Babettát „fogyasztottam” el, és nagyon szeretek autót vezetni. Igaz, egy kis Honda sportkocsit a roncstelepre juttattam. Karamboloztam egy autóbusszal.
- Kész csoda, hogy most itt beszélgetünk.
- Ezt mondták az orvosok is. Tavaly áprilisban történt. Szilvásváradtól vezettem egy csodálatos erdei úton, hazafelé. Remek volt a hangulatom és az idő csodás. Élveztem a gyors kocsit és az életet. És akkor jött az autóbusz. Frontálisan ütköztünk, hogy azután mi történt, ne kérdezd, mert elvesztettem az eszméletemet. Így azután semmi borzasztóra nem emlékszem. Egyetlen bordatöréssel és kisebb karcolódásokkal megúsztam. És most ismét örülhetek annak, hogy nyílnak a virágok, hogy énekelnek a madarak és süt a nap. Újraszülettem, egészséges vagyok. És szerencsés is, hiszen szeretem a hivatásom és mert jó a házasságom. Szívesen vagyok háziasszony is, szeretem és értékelem a rendet, a tisztaságot, szívesen főzök és hívok vendégeket is. Élvezem az életet, és a kisebb dolgoknak is szívből tudok örülni.
- Gondolom, az autódra sokáig nem tudtál ránézni?
- Tévedsz, semmi rossz érzés nem maradt bennem a baleset után. Két héttel később már egy kis Babettán robogtam a szinkronba dolgozni.


Sebestyén Zsuzsa – Ádám magazin, 1991/5.






  Vissza