A kultúra háza művészi csemegéket kínál
Interjú Balogh Erikával, az Aranytíz Kultúrház ügyvezetőjével



Időpont-egyeztetés interjúkészítés előtt. Manapság már nem levelet váltunk, hanem e-mailt, jóllehet, a technikai vívmányok használata ma még nem mindenki számára napi rutin. Balogh Erika, az Aranytíz Kultúrház ügyvezetője azonban vérbeli XXI. századi nő, az internetet természetes munkaeszközként kezeli. Intézményvezetőként is a gyors, hatékony megoldásokat kezeli, miközben értékálló minőséget közvetít. A sikeres színésznő jelenlegi munkahelye egy olyan városszerte ismert intézmény, mely a 2002-ben befejeződött felújítása óta egyre változatosabb profillal, ma közel húsz klubbal, számos tanfolyammal, színházi előadással, koncerttel várja vendégeit.

- Kultúrházuk ismertsége és népszerűsége évről évre nő. Mi a siker titka?
- Elődöm, a fiatalon elhunyt Újfalussy Rita igazgatónő alapozta meg a Ház jó hírét. (Emlékét tisztelettel őrizzük, egyik termünket róla neveztük el.) Ám ő teljesen más lehetőségek és anyagi körülmények között mozgott, akkoriban az intézmény még „alvóház” volt. Habár magas szintű szolgáltatást nyújtottak, nem találtak a közönséggel személyes kapcsolatot. Engem három évvel ezelőtt neveztek ki a Ház élére, azóta tudatosan törekszem arra, hogy az Aranytíz emberközelibb, igényesen szórakoztató, sokoldalúan szolgáltató intézmény legyen.
- A kerületi önkormányzat az Ön szakmai munkáját 2011-ben Kölcsey-díjjal ismerte el. Bár a világ körülöttünk állandóan változik, egy közismert és népszerű, diplomás színésznőtől még mindig szokatlan ez a fajta szerepváltás. Ön hogyan birkózott meg ilyen rövid idő alatt ezzel az összetett feladattal?
- A művészi részével elég könnyen, szakmai múltam és az ebből fakadó emberi kapcsolataim miatt ez nem okozott gondot. Mindössze arra kellett törekednem, hogy amit nyújtunk, az igényes legyen. A pénzügyi gazdálkodás persze egészen más kérdés, de a kezdeti nehézségeken hamar úrrá lettem. Ezért a szüleimet illeti köszönet, akik arra tanítottak: „- Ne lopj!” Hétköznapi nyelvre lefordítva, ha mindenki szívügyének tekinti azt, amit csinál, szereti az intézményt, ahol dolgozik, s úgy gazdálkodik, olyan körültekintő, mintha ezt az otthoni büdzséjével tenné, akkor lehet eredményes. Csak így lehet ésszerűen takarékoskodni.
- Az egyre csökkenő önkormányzati támogatás ellenére jók a gazdasági mutatóik. Ebben mekkora szerepe van annak, hogy az Ön vezetése alatt az Aranytíz átalakult, a közintézményből gazdasági társulás lett?
- Nem elég állandóan kuncsorogni, majd elkölteni a köz pénzét. Ilyen nehéz gazdasági helyzetben az önkormányzatnak is mérlegelnie kell, mire fordítja a pénzét, a mi lehetőségeink pedig, ha csak támogatásokra számítanánk, egyre jobban beszűkülnének. Szponzorok manapság elvétve akadnak, Mikuláskor a nyugdíjasok tombolájára még adnak kisebb ajándéktárgyakat, de ez inkább szép gesztus, mint valódi segítség. Ezért kellett kft-vé alakulni, mert csak így lehetett biztosítani a gazdaságos működést. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak a közfunkciókat látjuk el, hanem a bevételeket is növeljük. Ez pedig, aki kicsit is ismeri a művészeti életet, tudja, hogy nagyon nehéz feladat, ha egyúttal igényes programokat szervezünk. Egy színházi előadás sose nyereséges, annyi a járulékos költsége. Ezért vagyok büszke arra, hogy miközben a támogatás összege folyamatosan csökken, a közműdíjak emelkednek, mégis sikerül a likviditásunkat megőrizni. Sokat köszönhetünk kitartó állandó bérlőinknek, akik ugyan jelentős kedvezményt kapnak, de rájuk lehet is számítani. Természetesen a bevétel sem mindenható, ha nyugdíjasok, hátrányos helyzetűek keresnek meg bennünket, akár ingyen vagy jelképes összegért is befogadjuk őket a házba. Mindeközben az épület az átadása óta eltelt időben elhasználódott – köszönhetően a gyarapodó látogatószámnak és a sajnálatosan elmaradt állagmegóvásnak, a falak salétromosak. Az igényes szolgáltatás és jó hírünk megtartása érdekében mielőbb fel kellene újítani, de ennek költségébe jobb bele se gondolni.
- A névváltozás – művelődési házból kultúrház lettek – szintén a szakmai megújulásra utal?
- Egyértelműen! Olyan közösségi teret szerettünk volna létrehozni, ahol a legkülönfélébb művészeti ágak találják meg a lehetőségeket. Hogy ez sikerült, erre jó példa a 4. emeleten működő Werk Művészeti Akadémia. Amikor átvettem a házat, megdöbbentem azon, hogy a legfelső szint nincs befejezve, nem használják. Olyan befektetőt keresetem, aki befejezi az építkezést, de nem akar tulajdonjogot szerezni, hanem beéri azzal, hogy a saját célra kialakított ingatlanba befektetett pénzét visszabérelheti. Nem csalódtam a werkesekben, bár sokan fenntartással kezelték a választásomat. A fiatal művészek segítségével mobil, jól alakítható, művészileg is igényes térrel gazdagodtunk. És az sem baj, hogy az ő közönségük más, mint akik egyébként a Házba járnak, mert így színesebb az életünk, jobb a hangulat. Emellett korrekt bérlők, akik Réz András esztéta vezetésével színvonalas munkát végeznek. S még egy jelentős változásról hadd beszéljek, ami az én szívügyem: egyre több a sportjellegű program! A szakmai megújulást segíti az internetes fórum, így lehetek aktív napi kapcsolatban a lakossággal. Az emberek élnek is a lehetőséggel, megosztják velem tapasztalataikat, elmondják a véleményüket, sokan dicsérnek, jó szándékkal kritizálnak, s ez segít a továbblépésben. Sajnos, néhányan csak kötözködnek, mondjuk, mert nem tetszik nekik Jellem-vonások című beszélgetős műsorom egy-egy meghívott vendége, de nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. A legfontosabb a minőség és a tisztesség!
- A házban a népzenei koncerttől az ásványgyűjtésig változatos programokat kínálnak minden korosztálynak. Ehhez felkészült szakmai segítők kellenek. Kik az állandó munkatársai?
- Egy létszámát tekintve kicsi, de annál lelkesebb és hozzáértőbb csapattal dolgozom, akik közül sokan már elődöm idejében is itt voltak. Jól ismerik a házat, a lakosság igényeit. Aki az új gazdasági személettel nem tudott megbarátkozni, vagy szakmailag más elképzelése volt, az idővel elment, s helyükre nem mindig tudtunk felvenni új munkatársat a gazdasági helyzet miatt. Akik maradtak, azok viszont magukénak tekintik a házat, szeretettel, gondossággal járnak el. Én pedig vezetőként arra törekszem, hogy a bevált szakemberek szabad kezet kapjanak a munkájukhoz, akkor azt nagyobb kedvvel és még nagyobb odafigyeléssel végzik.
- S vajon kik látogatják a kultúrházat? Gondolom, hogy Önök figyelemmel kísérik és elemzik a látogatottsági adatokat, s talán nem tévedek nagyot, ha arra tippelek, nem a kerületiek a legnagyobb használók.
- Évente készítünk célvizsgálatot a látogatókról. A kerület lakosságának életkori összetétele elég sajátos, sok az idős ember. Ők a klubokat látogatják előszeretettel a rendszeres együttlét, a társaság miatt. A fiatalabbaknak tanfolyamokat indítunk, ezeken elsajátíthatnak különféle készségeket, ismereteket. A távolabbról érkezőknek főleg a parkolás jelent gondot, nem csak a kevés hely, hanem az is, hogy a parkolásért este 8-ig fizetni kell. Már tapasztaltuk, hogy bérlő ezért mondott fel, hogy vendégek ezért maradtak el, de ugyanakkor tudjuk, a lakosság érdekeit is figyelembe kell venni. Az idősebbek szemszögéből nézve a tömegközlekedés sem tökéletes. Az egyes korosztályok programjait egyébként nem szándékosan választjuk szét: az időseknek délután kezdődnek a programok, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek, a dolgozók viszont addig nem érnek oda. Nekik marad a késő délután, az este, a hétvége. A kerületi iskolákkal jó a kapcsolatunk, de a túlterhelt tanároktól sem várhatjuk el, hogy hétvégén vagy délután elkísérjék növendékeiket, ez a feladat is a szülőkre marad.
- A kerület kulturális sokszínűsége nem jelent hátrányt a programok összeállításakor? Arra gondolok, hogy a kultúrházban színházi előadásokat tartanak, miközben a szomszédban is működik egy kamaraszínház.
- A mi színháztermünk alkalmatlan nagyszabású előadások megtartására, bár a jogdíjak miatt amúgy is kevés a lehetőség a saját produkció előállítására. Egyértelműen befogadó színház vagyunk, ami viszont csupán havi 4-5 előadást jelent.
- A kerület sokat fordít a közterületek fejlesztésére, de az utcákat egyelőre csak a vendéglők teraszai vették birtokba. Önök nem akarják jobban kihasználni a lehetőségeket?
- Dehogynem, ezért is tervezzük a Ház előtt a kulturális utca kialakítását. Ki akarjuk vinni a programok egy részét az utcára, sarkig tárva a földszinti ajtókat, ablakokat. A szemközti olasz étteremmel együtt szerveznénk meg a vendéglátást, lenne kamarazene, utcatárlat. Mindez a közlekedést sem akadályozná, mert előttünk olyan csekély a járműforgalom, hogy az egyik fél számára sem zavaró. A Belvárosi Fesztivál lebonyolításában rendszeresen közreműködünk, ott is lenne néhány javaslatunk arra, hogyan lehetne korszerűbb, igényesebb produkciókat nyújtani az idősebb korosztálynak. Talán az Őszi Művészeti Napok alkalmával több ötletünket megvalósíthatjuk.
- A kultúrház a kerület büszkesége, úgy tűnik, Önöket nagyobb kudarcok sem érték.
- Az Aranytíz hangsúlyt fektet a reklámra, már a kettes villamoson is hirdettük magunkat, ennek ellenére kiszámíthatatlan, milyen programra jönnek a vendégek. 2010-ben kimagasló színvonalú adventi programot állítottunk össze, ez mégsem hozta a várakozást, a szovátai gyermekkórust méltatlanul kevesen hallgatták meg élőben. A City Tv szerencsére minden előadást rögzít, ezért semmiképp nem tekintjük szakmai kudarcnak, ha kevesen jönnek el, mert a produkció számtalan érdeklődőhöz eljut. A bevételek miatt azért jó lenne minél több hús-vér vendég. Ami ebben segíthet, az az ingyenesség. A helybeliek értékelik az efféle gesztust, Csík Jani nagy sikerű koncertjén is zsúfolásig megtelt a nézőtér.
- A képzőművészeti kiállítók egymásnak adják a kilincset, de a kerület hiányossága, hogy nincs helytörténeti kiállítás. Igaz, hogy annak megépítése, kivitelezése költségesebb, ritkábban változtatható a bemutatott anyag, de nem is tervezik a profilbővítést?
- A művészeti programok nemcsak értékes programok, hanem bevételt is jelentenek. Bár ezekért csak minimális díjat kérünk, de így is egész évre előre be vagyunk táblázva. Nálunk rengetegen megfordulnak, a helynek ez a vonzereje sok alkotót idecsábít. Ám vannak, akiknek a munkásságát ingyen is bemutatjuk, mert megtisztelőnek érezzük, hogy minket választott. És van egy színháztörténeti állandó kiállításunk, ezzel Tolnay Klárira emlékezünk, akit volt szerencsém személyesen ismerni. Ő nemcsak kiemelkedő művész, de igazi emberi nagyság, amellett kerületünk díszpolgára volt.
- Ha már a díszpolgári címnél tartunk, beszéljünk egy picit a magánéletéről. Ön 1984 óta él a kerületben férjével, Pintér Tamás egyetemi tanárral, a Független Magyar Kaszkadőr Szövetség elnökével, kerületünk díszpolgárával. Kedves Erika! A férje is művészekkel foglalkozik, Ön is sikeres, közismert színész, mondja, nem hiányzik a színpad?
- Most elsősorban egy kultúrház ügyvezetője vagyok, ez tölti ki az életemet. Persze a színészetről sem mondtam le, sokat szinkronizálok [a Született feleségekben hetente hallhatjuk a pedáns Bree magyar hangjaként!]. Az utóbbi években vidéken játszottam, Kecskeméten, Szegeden, az ingázás azonban megerőltető, az állandó rohanás kimerítő. Ha két helyen szeretnék helyt állni, végül egyiken sem tudnék jól teljesíteni. Ezért ma már inkább csak, mint kulturális tanácsadó járok vidékre, most alakuló művelődési központoknak adok ötleteket az induláshoz. S higgyék el, van, ami egyáltalán nem hiányzik: a bulvár. Sajnos manapság botrányokra, pletykára éhesek az emberek. Nekem most az a dolgom, hogy az igazi művészi értéket megőrizzem, rangját visszaadjam. Erre szerződtem.



Dr. Holló Szilvia Andrea – Kincses Kalendárium, 2012.
Az aktuális programokat megtalálja az Aranytíz honlapján: www.aranytiz.hu





  Vissza