A kultúra háza művészi csemegéket kínál
Interjú Balogh Erikával, az Aranytíz Kultúrház ügyvezetőjével
Időpont-egyeztetés interjúkészítés előtt.
Manapság már nem levelet váltunk, hanem e-mailt, jóllehet, a technikai vívmányok
használata ma még nem mindenki számára napi rutin. Balogh Erika, az Aranytíz
Kultúrház ügyvezetője azonban vérbeli XXI. századi nő, az internetet természetes
munkaeszközként kezeli. Intézményvezetőként is a gyors, hatékony megoldásokat
kezeli, miközben értékálló minőséget közvetít. A sikeres színésznő jelenlegi
munkahelye egy olyan városszerte ismert intézmény, mely a 2002-ben befejeződött
felújítása óta egyre változatosabb profillal, ma közel húsz klubbal, számos
tanfolyammal, színházi előadással, koncerttel várja vendégeit.
- Kultúrházuk ismertsége és népszerűsége évről évre nő. Mi a siker titka?
- Elődöm, a fiatalon elhunyt Újfalussy Rita igazgatónő alapozta meg a Ház jó
hírét. (Emlékét tisztelettel őrizzük, egyik termünket róla neveztük el.) Ám ő
teljesen más lehetőségek és anyagi körülmények között mozgott, akkoriban az
intézmény még „alvóház” volt. Habár magas szintű szolgáltatást nyújtottak, nem
találtak a közönséggel személyes kapcsolatot. Engem három évvel ezelőtt neveztek
ki a Ház élére, azóta tudatosan törekszem arra, hogy az Aranytíz emberközelibb,
igényesen szórakoztató, sokoldalúan szolgáltató intézmény legyen.
- A kerületi önkormányzat az Ön szakmai munkáját 2011-ben Kölcsey-díjjal ismerte
el. Bár a világ körülöttünk állandóan változik, egy közismert és népszerű,
diplomás színésznőtől még mindig szokatlan ez a fajta szerepváltás. Ön hogyan
birkózott meg ilyen rövid idő alatt ezzel az összetett feladattal?
- A művészi részével elég könnyen, szakmai múltam és az ebből fakadó emberi
kapcsolataim miatt ez nem okozott gondot. Mindössze arra kellett törekednem,
hogy amit nyújtunk, az igényes legyen. A pénzügyi gazdálkodás persze egészen más
kérdés, de a kezdeti nehézségeken hamar úrrá lettem. Ezért a szüleimet illeti
köszönet, akik arra tanítottak: „- Ne lopj!” Hétköznapi nyelvre lefordítva, ha
mindenki szívügyének tekinti azt, amit csinál, szereti az intézményt, ahol
dolgozik, s úgy gazdálkodik, olyan körültekintő, mintha ezt az otthoni
büdzséjével tenné, akkor lehet eredményes. Csak így lehet ésszerűen
takarékoskodni.
- Az egyre csökkenő önkormányzati támogatás ellenére jók a gazdasági mutatóik.
Ebben mekkora szerepe van annak, hogy az Ön vezetése alatt az Aranytíz
átalakult, a közintézményből gazdasági társulás lett?
- Nem elég állandóan kuncsorogni, majd elkölteni a köz pénzét. Ilyen nehéz
gazdasági helyzetben az önkormányzatnak is mérlegelnie kell, mire fordítja a
pénzét, a mi lehetőségeink pedig, ha csak támogatásokra számítanánk, egyre
jobban beszűkülnének. Szponzorok manapság elvétve akadnak, Mikuláskor a
nyugdíjasok tombolájára még adnak kisebb ajándéktárgyakat, de ez inkább szép
gesztus, mint valódi segítség. Ezért kellett kft-vé alakulni, mert csak így
lehetett biztosítani a gazdaságos működést. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak a
közfunkciókat látjuk el, hanem a bevételeket is növeljük. Ez pedig, aki kicsit
is ismeri a művészeti életet, tudja, hogy nagyon nehéz feladat, ha egyúttal
igényes programokat szervezünk. Egy színházi előadás sose nyereséges, annyi a
járulékos költsége. Ezért vagyok büszke arra, hogy miközben a támogatás összege
folyamatosan csökken, a közműdíjak emelkednek, mégis sikerül a likviditásunkat
megőrizni. Sokat köszönhetünk kitartó állandó bérlőinknek, akik ugyan jelentős
kedvezményt kapnak, de rájuk lehet is számítani. Természetesen a bevétel sem
mindenható, ha nyugdíjasok, hátrányos helyzetűek keresnek meg bennünket, akár
ingyen vagy jelképes összegért is befogadjuk őket a házba. Mindeközben az épület
az átadása óta eltelt időben elhasználódott – köszönhetően a gyarapodó
látogatószámnak és a sajnálatosan elmaradt állagmegóvásnak, a falak
salétromosak. Az igényes szolgáltatás és jó hírünk megtartása érdekében mielőbb
fel kellene újítani, de ennek költségébe jobb bele se gondolni.
- A névváltozás – művelődési házból kultúrház lettek – szintén a szakmai
megújulásra utal?
- Egyértelműen! Olyan közösségi teret szerettünk volna létrehozni, ahol a
legkülönfélébb művészeti ágak találják meg a lehetőségeket. Hogy ez sikerült,
erre jó példa a 4. emeleten működő Werk Művészeti Akadémia. Amikor átvettem a
házat, megdöbbentem azon, hogy a legfelső szint nincs befejezve, nem használják.
Olyan befektetőt keresetem, aki befejezi az építkezést, de nem akar
tulajdonjogot szerezni, hanem beéri azzal, hogy a saját célra kialakított
ingatlanba befektetett pénzét visszabérelheti. Nem csalódtam a werkesekben, bár
sokan fenntartással kezelték a választásomat. A fiatal művészek segítségével
mobil, jól alakítható, művészileg is igényes térrel gazdagodtunk. És az sem baj,
hogy az ő közönségük más, mint akik egyébként a Házba járnak, mert így színesebb
az életünk, jobb a hangulat. Emellett korrekt bérlők, akik Réz András esztéta
vezetésével színvonalas munkát végeznek. S még egy jelentős változásról hadd
beszéljek, ami az én szívügyem: egyre több a sportjellegű program! A szakmai
megújulást segíti az internetes fórum, így lehetek aktív napi kapcsolatban a
lakossággal. Az emberek élnek is a lehetőséggel, megosztják velem
tapasztalataikat, elmondják a véleményüket, sokan dicsérnek, jó szándékkal
kritizálnak, s ez segít a továbblépésben. Sajnos, néhányan csak kötözködnek,
mondjuk, mert nem tetszik nekik Jellem-vonások című beszélgetős műsorom egy-egy
meghívott vendége, de nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. A legfontosabb a
minőség és a tisztesség!
- A házban a népzenei koncerttől az ásványgyűjtésig változatos programokat
kínálnak minden korosztálynak. Ehhez felkészült szakmai segítők kellenek. Kik az
állandó munkatársai?
- Egy létszámát tekintve kicsi, de annál lelkesebb és hozzáértőbb csapattal
dolgozom, akik közül sokan már elődöm idejében is itt voltak. Jól ismerik a
házat, a lakosság igényeit. Aki az új gazdasági személettel nem tudott
megbarátkozni, vagy szakmailag más elképzelése volt, az idővel elment, s
helyükre nem mindig tudtunk felvenni új munkatársat a gazdasági helyzet miatt.
Akik maradtak, azok viszont magukénak tekintik a házat, szeretettel,
gondossággal járnak el. Én pedig vezetőként arra törekszem, hogy a bevált
szakemberek szabad kezet kapjanak a munkájukhoz, akkor azt nagyobb kedvvel és
még nagyobb odafigyeléssel végzik.
- S vajon kik látogatják a kultúrházat? Gondolom, hogy Önök figyelemmel kísérik
és elemzik a látogatottsági adatokat, s talán nem tévedek nagyot, ha arra
tippelek, nem a kerületiek a legnagyobb használók.
- Évente készítünk célvizsgálatot a látogatókról. A kerület lakosságának
életkori összetétele elég sajátos, sok az idős ember. Ők a klubokat látogatják
előszeretettel a rendszeres együttlét, a társaság miatt. A fiatalabbaknak
tanfolyamokat indítunk, ezeken elsajátíthatnak különféle készségeket,
ismereteket. A távolabbról érkezőknek főleg a parkolás jelent gondot, nem csak a
kevés hely, hanem az is, hogy a parkolásért este 8-ig fizetni kell. Már
tapasztaltuk, hogy bérlő ezért mondott fel, hogy vendégek ezért maradtak el, de
ugyanakkor tudjuk, a lakosság érdekeit is figyelembe kell venni. Az idősebbek
szemszögéből nézve a tömegközlekedés sem tökéletes. Az egyes korosztályok
programjait egyébként nem szándékosan választjuk szét: az időseknek délután
kezdődnek a programok, hogy még sötétedés előtt hazaérjenek, a dolgozók viszont
addig nem érnek oda. Nekik marad a késő délután, az este, a hétvége. A kerületi
iskolákkal jó a kapcsolatunk, de a túlterhelt tanároktól sem várhatjuk el, hogy
hétvégén vagy délután elkísérjék növendékeiket, ez a feladat is a szülőkre
marad.
- A kerület kulturális sokszínűsége nem jelent hátrányt a programok
összeállításakor? Arra gondolok, hogy a kultúrházban színházi előadásokat
tartanak, miközben a szomszédban is működik egy kamaraszínház.
- A mi színháztermünk alkalmatlan nagyszabású előadások megtartására, bár a
jogdíjak miatt amúgy is kevés a lehetőség a saját produkció előállítására.
Egyértelműen befogadó színház vagyunk, ami viszont csupán havi 4-5 előadást
jelent.
- A kerület sokat fordít a közterületek fejlesztésére, de az utcákat egyelőre
csak a vendéglők teraszai vették birtokba. Önök nem akarják jobban kihasználni a
lehetőségeket?
- Dehogynem, ezért is tervezzük a Ház előtt a kulturális utca kialakítását. Ki
akarjuk vinni a programok egy részét az utcára, sarkig tárva a földszinti
ajtókat, ablakokat. A szemközti olasz étteremmel együtt szerveznénk meg a
vendéglátást, lenne kamarazene, utcatárlat. Mindez a közlekedést sem
akadályozná, mert előttünk olyan csekély a járműforgalom, hogy az egyik fél
számára sem zavaró. A Belvárosi Fesztivál lebonyolításában rendszeresen
közreműködünk, ott is lenne néhány javaslatunk arra, hogyan lehetne korszerűbb,
igényesebb produkciókat nyújtani az idősebb korosztálynak. Talán az Őszi
Művészeti Napok alkalmával több ötletünket megvalósíthatjuk.
- A kultúrház a kerület büszkesége, úgy tűnik, Önöket nagyobb kudarcok sem
érték.
- Az Aranytíz hangsúlyt fektet a reklámra, már a kettes villamoson is hirdettük
magunkat, ennek ellenére kiszámíthatatlan, milyen programra jönnek a vendégek.
2010-ben kimagasló színvonalú adventi programot állítottunk össze, ez mégsem
hozta a várakozást, a szovátai gyermekkórust méltatlanul kevesen hallgatták meg
élőben. A City Tv szerencsére minden előadást rögzít, ezért semmiképp nem
tekintjük szakmai kudarcnak, ha kevesen jönnek el, mert a produkció számtalan
érdeklődőhöz eljut. A bevételek miatt azért jó lenne minél több hús-vér vendég.
Ami ebben segíthet, az az ingyenesség. A helybeliek értékelik az efféle
gesztust, Csík Jani nagy sikerű koncertjén is zsúfolásig megtelt a nézőtér.
- A képzőművészeti kiállítók egymásnak adják a kilincset, de a kerület
hiányossága, hogy nincs helytörténeti kiállítás. Igaz, hogy annak megépítése,
kivitelezése költségesebb, ritkábban változtatható a bemutatott anyag, de nem is
tervezik a profilbővítést?
- A művészeti programok nemcsak értékes programok, hanem bevételt is jelentenek.
Bár ezekért csak minimális díjat kérünk, de így is egész évre előre be vagyunk
táblázva. Nálunk rengetegen megfordulnak, a helynek ez a vonzereje sok alkotót
idecsábít. Ám vannak, akiknek a munkásságát ingyen is bemutatjuk, mert
megtisztelőnek érezzük, hogy minket választott. És van egy színháztörténeti
állandó kiállításunk, ezzel Tolnay Klárira emlékezünk, akit volt szerencsém
személyesen ismerni. Ő nemcsak kiemelkedő művész, de igazi emberi nagyság,
amellett kerületünk díszpolgára volt.
- Ha már a díszpolgári címnél tartunk, beszéljünk egy picit a magánéletéről. Ön
1984 óta él a kerületben férjével, Pintér Tamás egyetemi tanárral, a Független
Magyar Kaszkadőr Szövetség elnökével, kerületünk díszpolgárával. Kedves Erika! A
férje is művészekkel foglalkozik, Ön is sikeres, közismert színész, mondja, nem
hiányzik a színpad?
- Most elsősorban egy kultúrház ügyvezetője vagyok, ez tölti ki az életemet.
Persze a színészetről sem mondtam le, sokat szinkronizálok [a Született
feleségekben hetente hallhatjuk a pedáns Bree magyar hangjaként!]. Az utóbbi
években vidéken játszottam, Kecskeméten, Szegeden, az ingázás azonban
megerőltető, az állandó rohanás kimerítő. Ha két helyen szeretnék helyt állni,
végül egyiken sem tudnék jól teljesíteni. Ezért ma már inkább csak, mint
kulturális tanácsadó járok vidékre, most alakuló művelődési központoknak adok
ötleteket az induláshoz. S higgyék el, van, ami egyáltalán nem hiányzik: a
bulvár. Sajnos manapság botrányokra, pletykára éhesek az emberek. Nekem most az
a dolgom, hogy az igazi művészi értéket megőrizzem, rangját visszaadjam. Erre
szerződtem.
Dr. Holló Szilvia Andrea – Kincses Kalendárium, 2012.
Az aktuális programokat megtalálja az Aranytíz honlapján: www.aranytiz.hu
Vissza