Kakuk Marci és a mi szerencsénk
Várszínházi este a végvár előtti téren, Gyulán


Bocsánat, kedves Kakuk Marci, de roppant elragadó megjelenése ezen a vár előtti színpadon, a recenzest is kissé elragadta, hiszen okot adott hozzá, hogy „általában is” szólhasson arról, hogy magyar színház. És még valamiről! Újólag bebizonyosodott, hogy kellenek a Kakuk Marcik (színpadon és könyvekben, vagy talán a való életben is), ahhoz, hogy reményeinket megtarthassuk, hogy legyen olyan is, hogy „bajokat feledtető nevetés”, meg olyan is, amit Tersánszky úr e1őrehátása fogalmazott meg és adott kölcsön Mard úrnak: "Kívánom maguknak, legyen mit fölvenniük, amikor már szakad lefelé, a gúnyánk... legyen miből főzni, miből a tűzre rakni, mikor fúj be a szél az ajtó alatt és felhűlnek tőle és megfájdul a derekuk. " A szegény ember megeszi a saját életét, ez az igazság."
Igen. erről szólt ez az előadás, meg aztán arról is még, hogy mitől is forgandó a szerencse, meg miért vész el az ebül szerzett pénz?... És ez még akikor is nagyon keserű, ha utána Marci úr és barátnői, barátai teli szívvel dalolják ki magukból a keserűséget, ami azért mégiscsak abban gyökerezik, hogy: "Lám a dolgok elsimulnak szépen, bár nincs minden jól társadalmi téren, nem igazság, hogy az egyik gazdag, a másik meg félnapszámba jár; aki dolgos, annak a levesből legalábbis ugyanannyi jár..." Dalszöveg, igen, a végéről, nem éppen költői (de ki vár költőiséget egy dalszövegtől?), ha nem is költői, igaznak még igaz. Nem csúsztat, hogy érthetőbb leyek.
Megszerettem ezt a Kakuk Marcit tíz órával azelőtt, ahogy ezeket a sorokat írom. Incze József remek színész, kakukmarciságáról elemző tanulmányt lehetne írni. Ráckevei Anna íme, bohóságban is sztár, ha Háy Gyula Mohácsában Mária királynéja volt kitűnő közönséges és rafinált Csuri Linka az. Balogh Erika Pattanó Rozija izgatóan külteleki és és szerelemszerető, Csuriné szerepében pedig Hacser Józsa maga a tökély.


(Sass Ervin – Népújság, részlet)






 Vissza