Így játsztok ti...
Riporter aztán föllelte Balogh Erikát a Karinthy
Színházban. Megerőszakolásilag. Ott domborít, elementárisan. Végre egy nő! Egy
színésznő! Egy robbanás. Egy test. Egy lélek. Kőszegi Ákossal olyan „szerelmet”,
„erőszakot” bonyolítanak le, hogy belereped a színpad.
Aztán Riporter tovább-billegett a Várszínházba. Tudva lévén, hogy a Götz Annuska
le kellett adja szerepét - többek közt - a Császármorzsában is, szülésből
kifolyólag.
No, oda kellett Balogh Erikának belefejeselni egy nap alatt a szerepbe, a
„Csilla”-szerepbe. Szép volt. Remek volt. Erika nyomta a szöveget, a
színésztársak szerették, sőt, ami ritka, vendégben is szeretik. Eleven, tele van
erotikával, energiával, szeretettel.
Ennyi minden. Riporter elgondolkodott: milyen a színész élete? Most már ilyen
lesz? Alkalmi társulat, alkalmi társulás? Vagy az lesz a jó, hogy versenyben
vannak a színészek? De kik?
A Kossuth téren találkozott újra a művésznővel. Ugrabugrált, által a Duna-part
szögletében. Vidáman, mint maga a természet. Megvilágította a nap. Nemcsak a
színpadon volt színésznő - emberileg is. Ami talán még nagyobb dolog. Tálentumot
szorongatott a kezében, földobta és elkapta.
Fütyörészett, mint Ady unokahúga. Lehet, hogy olykor káromkodott volna is, ha
nem lett volna olyan szép szája.
Gyurkovics Tibor – Taps, 1995. október-november