A harmadik út keresése
Sokszor idézett gondolat Németh Lászlóé, aki ezt írta: „Talán semmi sem
jellemzőbb erre a drámára, minthogy az emberek benne nem egymással, hanem egymás
mellett beszélnek. Nem monológok számára célzok ezzel, hanem arra, hogy a
szereplők itt még a párbeszédekben is monologizálnak.” Bodolay megfogadta az író
„tanácsát”. Sőt, úgy tűnik, hogy olykor-olykor túlzottan is azt tette, ezért
válhatott a közönséghez szóló szónoklattá Petur némelyik megnyilvánulása, ami
természetesen nem baj (lásd: rendezői elképzelés). Gertrudis és Bánk nagy
jelenete azonban megsínylette az előbb említett túlzást, hiszen alig van
kapcsolat köztük a tőrdöfésen kívül. Bodolay erős rendezői egyénisége és
szereplőválogatása mély nyomot hagy a kecskeméti előadáson. Ha a hagyományos
nagyurat keressük Hegedűs Zoltán szerepformálásában, akkor hiába tesszük,
ugyanis az ő Bánkjából többnyire hiányzik a szenvedély és az államférfiú
bölcsesség. A tehetséges színész most nem felelt meg ezeknek az elvárásoknak.
Szerepformálása szerint az ő bánja sokkal inkább egy mai ember, mint a
történelem nagyura. A színész tiszta beszéde segítheti némileg feledtetni az
előzetes elvárásokat. Petur (Őze Áron) egyívű indulatait pontosan láthatjuk, de
a megszokott őserőt nem mutatja. Ottót Bori Tamás alakítja. Az ő aranyifjúvá
formált „Gertrudis öcsikéje” az egyik legjobb alakítás. A másik: Biberach (Szokolai
Péter). A szinte filozófiává fejlesztett, önérdeken alapuló intrikusi ténykedést
és a megfoghatatlan simaságot szerencsésen ötvözte
egybe az egyre jobban kiteljesedő tehetségű színész. Endre tétovaságát,
gyengekezűségét csak megvillantani tudja Hüse Csaba.
Vélhetően Tiborc figurájáról lesz a legnagyobb vita. Tiborc eredeti - panaszai
nem kímélik a „fennálló rendet”, a mindenkori fennálló rendet. Ezért is
sajnálhatjuk, hogy szövegét megkurtították. Így nem marad más Epres Attilának,
mint az, hogy Tiborc megváltatlan keserűségét egy mai, üveget gyűjtőember
rezignált alakjában mutassa be. Balogh Erika (Gertrudis) kétségtelenül
királynői alkat, de a bemutatón olyan feszültséggel játszott, hogy az volt az
érzésünk, hogy „játssza” és nem éli szerepét. Szívós Győző és Cservenák
Vilmos Melinda bátyjait alakítják, megfelelve a rendező elvárásainak. Mérai
Katalin (Izidóra) kicsiny szerepében is bizonyította, a kevés szavú jelenlét is
lehet fontos. Danyi Judit Melindája már nem meglepetés a kecskeméti színpadon.
Most olyan érzékeny, férjét szerető asszonyt formázott, akiről elhisszük, hogy
egy nagyúr felesége, és akinek szenvedélyes tragédiája Katona művét a legjobbak
közé emeli. A kecskeméti Bánk bán nem a megszokott módon került a színpadra.
Vitatni lehet a megoldást. Vitatni igen, de teljesen elvetni nem.
(Komáromi Attila, Kecskeméti Lapok)