Sok forradalmi hűhó semmiért
Azt hiszem a legnagyobb baj az, hogy Bodolay
megrendezte ezt az előadást.. Végig az volt az érzésem, a történet maga
alkalmatlan arra, hogy élvezhet6 színházat csináljanak belőle. Ezt a hibát
sajnos nem lehet jóvátenni a legnagyobb jóakarattal sem. Hiába feszült neki
teljes erejéből a rendező, hogy követhető, érthető színművet mutasson be, nem
sikerült. A jó szándék nem hiányzott. Az előadásról lerítt, hogy a darabot a
rendező meg tudta szerettetni színészeivel. Ennek hála zseniális pillanatokat is
átélhettünk, gondolom csak ezért mentek haza kevesen a szünetben. Fulvio (Anger
Zsolt) és dajkája, Concetta (Réti Erika) közös játéka mesteri volt. Könnyű volt
elhinnünk, hogy évtizedekre visszanyúló szeretet kapcsolja össze őket. Balogh
Erika, aki Fulvio nővérét alakította, megmutatta a nézőknek, hogy micsoda
szerencse az, ha egy szép és jellegzetes hanggal élni is tud gazdája. A
szereposztás miatt igazán nem panaszkodhatom, az egész társulat kitett magáért.
Mókás pillanat volt, amikor a Tulliót alakító Reiter Zoltán lemászott a
színpadról, hogy a leesett kelléktőrt visszadobja, így Pestis Vanni fel tudta
azt venni.
Bodolay (és a Taviani-Taviani-Morricone trió) darabjának nagyszerű díszletet
tervezett Székely László. Az abszolút funkcionális és jelzésszerű díszletek
tették lehetővé, hogy ne fulladjon unalomba az előadás. A többszintes színpad, a
mozgatható lépcs6kkel és a fel-lehúzható platformmal ideális terep volt a
szereplők mozgásához. Bodolay ki is használta a lehet6séget. Így volt az egyik
pillanatban ágy, a másikban hánykolódó hajó a mozgatható platform. Nagyon jó
ötlet volt a színpadot hátul fényátereszt6 (kém)tükörrel lezárni, s ezzel
változtatható méretűvé tenni. A kulisszák mögött felbukkanó szereplők érdekes
játéklehetőséget teremtettek.
Mint mondtam, nem ötlet és nem lélek nélküli előadás az Előre hát fiúk! Kevesebb
ötlet azonban elég lett volna. A gegek egy része nélkülözhető lenne. Egészen
szerencsétlen helyzetbe hozta az előadást, amikor az egyik (ugyebár olasz)
szereplő azt mondta indulatában: váfánkúló. Az egyik bigbrádör-sztár szájából
közismertté vált tagolatlan mondat természetesen elérte célját: nevetett a
publikum. De tovább, mint kellett volna. Így a káromkodás után percekig
hallatszó nevetgélés tönkretette a színpadon zajló jelenetet. Az olcsó poén
drága lett. Hasonló helyzetet teremtett az a színpadi félreértés, amikor a
Tízeket előretörésre szólítja fel egy társuk, szólva imígy: álonzanfan! Mire a
második generációs főforradalmár Allonsanfan ennyit mondott: tessék?! Mindenki
ismeri a fárasztó jófejet, aki a jesszusomra tessékkel felel...
Igazán tanulságos végigülni a darabot. Nagyon sok kérdést lehet feltenni utána.
(Ökrös Csaba, Petőfi Népe - részlet)