Erika a figarókat szereti


- Csinos az új frizurája! Ez a „formaváltozás” hirtelen ötletnek vagy hosszú vívódásnak köszönheti - kérdeztük az Arizona Színház művésznőjétől, Balogh Erikától.
- Ifjú kolléganőm, Tóth Auguszta jól sikeredett, rövidre nyírt frizuráján bátorodtam fel. Nyomban megkérdeztem, kihez jár. Mikor kiderült, hogy férfi fodrászé az érdem, nem sokat teketóriáztam.
- A figarókban jobban bízik?
- Egy nő nem szívesen kurtítja meg a derékig érő hajat néhány centisre. Inkább igyekszik lebeszélni a vendéget, aki legtöbbször aztán ráhagyja a "mesterre". A férfiak nem "lelkiznek". Ha csutakformát kérek, meg is kapom. Egyébként is ügyesen, precízen, gyorsan dolgoznak.
- Kísérletező típus?
- Szívesen változtatok. Szerencsémre az én hajam gyorsan nő. Így ha nem olyan lesz a végeredmény, mint amilyennek elképzeltem, akkor sincs nagy baj, legfeljebb néhány hónapig kevésbé vagyok elégedett magammal. Volt, hogy külföldön is beültem a "tincstekerő" székébe. Emlékszem, a Sassoon-vágást Németországban még akkor kipróbáltam, amikor ez nálunk teljesen ismeretlen volt.
- A vágáson kívül a hajszépítés más eszközeit is előnyben részesíti?
- Szeretem a természetességet, így sem dauert, sem festéket nem használok. Pedig állítólag a fekete jól áll nekem, színpadon többször volt rajtam ilyen színű paróka. Megfordult már a fejemben, hogy a bodorításba és a színezésbe is belekóstoljak. De mégsem tettem, mert félek a vegyszerektől. Marad hát a barna haj, lófarokban vagy megnyírva.


(Kurír, 1992. 11. 25.)




 

  Vissza