Fellinis Gogol Szegeden


Szeged - Cirkuszi bohózatba hajló, groteszk játékot csinált Juronics Tamás Gogol „tökéletesen valószerűtlen százhetven éves történetéből", a Háztűznézőből. A pénteki premieren nagy sikert aratott a Fellini világát is idéző, nem szokványos produkció.

Hogy Gogol újszerű, meghökkentő olvasatát kapjuk Juronics Tamástól, az már az előjátékból kiderül. Mintha a „Fekete Gyöngy", a tolldíszben pompázó Josephine Baker kelne életre, úgy lép a függöny elé revüsztárként Dunyaska, a szolgáló (Jarábik Klára). Cicivillantás után a következő mutatvány: Padkaljószin udvari tanácsos bújik ki a „varázskalapból".

Gogol története egyszerűen is összefoglalható: a házasságszerzőnő a fiatal Agafjának a gyámoltalan udvari tanácsoson kívül még négy fura figurát „beszervez". Padkaljószin érdekeinek képviseletét barátja, Kacskarjov veszi át, bonyodalmak közepette ő igyekszik tető alá hozni a többi kérő ellenében pártfogoltja számára a menyegzőt. Nem a sztori izgalmas a darabban, hanem a szatirikus látásmód, az eltúlzott, groteszk karakterek, a poézis ötvözése némi misztikummal, álomszerű fantasztikummal. Jó alap Bodolay Géza friss fordítása: leegyszerűsítettebb, tömörebb, érthetőbb és köznapibb, mai nyelven szólal meg így Gogol.

Székely László díszlete nem kíván tökéletes illúziót kelteni: amikor Padkaljószin szobájának hátsó fala felemelkedik, mögötte Agafja szalonja tárul föl – kizökkentésként mindvégig látszik a színpad csupasz hátsó traktusa. Mégis álomszerű ez a világ: fekete-fehér, virágmintás tapétával, különböző korokat idéző bútorokkal, furcsa ajtókkal, átléphető fallal, belebújós családi fényképpel. Földi Andrea előbb tapétamintás, végül miniszoknyás, uszályos hófehér esküvői ruhába bújtatja Agafját; a többi figura jelmezével is arra törekszik, hogy a kosztümök már önmagukban is karakterformálók legyenek. Biztosan a bejátszott zenék hatása is: az egész valahogy Fellini világát, groteszk-varázslatos, olykor cirkuszi komédiába hajló stílusát idézi.

Nem láttam az eredeti, kecskeméti bemutatót – abban női jelmezben férfi játszotta a házasságközvetítőt, Fjokla Ivanovnát –, de biztos vagyok benne, hogy Szegeden Szilágyi Annamária a legjobb választás a szerepre. Ellenállhatatlan humorral bővérű, nagyszájú, harsány, vörös bestiát alakít, aki – üzlet az üzlet – az embervásárban is meg akarja találni a számítását. Magyar Attila kifinomult eszközökkel, aprólékos színészi munkával, remek arány- és tempóérzékkel mindenféle változástól rettegő, tutyimutyi, nyámnyila anyátlannak mutatja a döntésképtelen Padkaljószint, akiről lerí: gyámolításra szorul. A gyermekien naiv Agafját pazar mozgáskultúrával alakító Gidró Katalin különös, artisztikus stílusáról Giulietta Masina jut eszembe. Pataki Ferenc hatásos játékkal rámenős dzsigolóvá fejleszti Kacskarjov szerepét, Balogh Erika Arinája mintha túl lenne már mindenen.

A kérők bohózatba illően eltúlzott karakterek, mindannyian rövid monológban tárják fel életük tragédiáját. Talán Savanyu Gergely Rántottája a legmulatságosabb: potrohos akarnok elszabott zakóban, taszító pofaszakállal. Burleszkbe illő jelenet: amikor a hátára esik, úgy kapálódzik, mint egy kövér bogár, ami nem képes talpra állni. Flórián Antal finomkodó Anyucskinja képtelen földolgozni gyermekkori traumáit, perfekt francia menyasszonyt keres, de nem tudná tesztelni a jelöltek nyelvtudását, egy kukkot sem tud franciául. A tengerészhadnagy Csócsálov – Borovics Tamás adja látható élvezettel – nagy nőfalónak mutatkozik, végül kiderül: mind a tizenhét menyasszonyjelöltje kikosarazta.

Juronics Tamás pontos színészvezetéssel, jól megkoreografált, hatásos képekből építkező, pergő előadást hozott létre, görbe tükörben mutatja meg az igazi kapcsolatokra, valódi kommunikációra képtelen fura alakokat. A záróképben a nősüléstől rettegő vőlegény elmenekül az ablakon keresztül, a menyasszonyi ruhás Agafjára reménytelenül zuhog az eső.


Hollósi Zsolt, Délmagyar – 2009. október 12.




  Vissza