Előre hát fiúk! – A kritika tükrében
A több mint húsz, név szerint felsorolt színész is
megérdemelné a külön elemzést, hiszen mi, nézők elsősorbai1 miattuk és a
színházi élmény miatt vagyunk a teátrum kedvelői, de a hely szűke nem engedi,
hogy mindenkiről szóljunk. Mégis meg kell említenünk Anger Zsoltot, aki most,
itt még nem bizonyította, „sztárságát”, hiszen a bemutatón legalábbis - finoman
szólva - visszafogott volt, de a dajkával (Réti Erika) közös játéka emlékezetes
maradt. Balogh Erika igazi Nő volt minden túlzástól mentesen, emberien.
Magyar Attila volt jobb a kecskeméti színpadon, de rá oda kell figyelni. Kárász
Zénó kezdi elfelejteni modorosságát. Hegedűs Zoltán ragyogó, emlékezetes
karaktereket formázott meg több szerepében. A mindig megbízhatószínészek (Sirkó
László, Kiss Jenő, Szívós Győző, Pál Attila, Szokolai Péter) tették azt, amit
többszörös főnökük (rendezőjük, igazgatójuk) elvárt tőlük.
Az Előre hát fiúk! biztosan nem marad meg úgy a kecskeméti színház történetében,
mint a legjobbak egyike. Ez még nem volna baj. Nagyobb csak az lenne, ha a
hagyományos színházszeretők valamilyen okból elfordulnának a Színháztól.
Reméljük, nem így lesz!
(Komáromi Attila, Kecskeméti Lapok – részlet)