Egy „egészséges” színésznő
Beszélgetés Balogh Erikával
Balogh Erika ötödik éve szabadúszó. Most viszont leszerződik az új vezetésű
Kecskeméti Katona József Színházhoz, egyelőre egy szerepre.
- Kiskunfélegyházán születtem - mondja a színésznő -, gyermekkoromban gyakran
bejártunk Kecskemétre, a színházba. De furcsa módon még sosem játszottam
vidéken. Most, hogy Bodolay Géza lett az igazgató, felkért az őszi első bemutató
női főszerepére. Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című művének zenés változatát
játsszuk, a partnerem Szilágyi Tibor lesz.
- Hogyan telt ez az öt év?
- 1980-ban végeztem el a főiskolát, és attól kezdve egyetlen színház, a Thália
tagja voltam tizenhárom évig. Vezető színésznőként rengeteg szerepet játszottam,
havi 28 előadásom volt, szinte le sem jöttem a színpadról. Csak a Beatles című
előadás kétszázötvenszer ment! Amikor az új vezetés kirúgott, nem keseredtem el,
egyrészt mert szabadúszóként is megtaláltak a lehetőségek: rendszeresen
játszottam az Újpesti Színházban, a Karinthy Színpadon. Másrészt szerencsés
természet vagyok. Nekem az élet nemcsak a színházról szól. Szeretek lovagolni,
úszni, síelni, vitorlázni, alapvetően családcentrikus vagyok - és ezen a téren
rengeteg öröm ért. Mindig is az volt ellenem a vád, hogy „egészséges” színésznő
vagyok, a vidéki származásom hátrányt jelentett a pályán. „Magának földszaga
van” - mondta egy filmrendező, aki sosem dolgozott velem. A Háború és béke
Natasája volt az első szerepem, már akkor azt írták rólam, hogy túl egészséges
vagyok. Ilyen volt a korízlés - ha valaki nem elég dekadens, már nem elég
érdekes. De szerintem ez most változni fog, és megint az a harmónia lesz a
fontos, amit a művész sugározni tud.
- A harmóniára minden oka megvan, hiszen tizennyolc éve él boldog házasságban
Pintér Tamással.
- Negyedéves főiskolás voltam, ő pedig a tanárom. Ma is tanít a főiskolán
lovaglást, vívást, mozgást. Ő akkor a második házassága után volt, a fiát együtt
neveltük 17 éves koráig. Ma is kapok tőle virágot anyák napjára - azt hiszem, ez
a legtöbb, amit „mostohaként” el lehet érni. Lovagolni is a férjem tanított, bár
mindig is „lómániás” voltam. Büszke vagyok arra, hogy a jövő évi öttusa
világbajnokságnak a Margitszigeten én leszek a háziasszonya. Természetesen lovon
fogok konferálni, korabeli ruhában.
Beszélgetésünk közepén megérkezik Pintér Tamás, alias Oroszlán. Ma is olyan
jóvágású férfi, mint a családi festményeken látható ősök: az osztrák
huszárőrnagy nagyapa, aki egyetlen magyar emberként a bécsi spanyol iskola
lovastanára volt és a múlt században menekült Magyarországra. Az apa kisgazda
párttag volt, és Pfeiffer Zoltán barátja. Felderítő lovastüzérként halt meg a
második világháborúban.
A fia a teljes magyar színházi szakmát tanította mozgásra.
- Ez így van - mondja Pintér Tamás - 55 év alatt mindenki az én tanítványom,
hiszen 1967 óta vagyok tanár a főiskolán. Ma már magam mellé vettem Erikát
tanársegédnek, besegít az úszás, az akrobatika és a mozgás tanításába. Júliusban
a Bakáts téren készül a Don Quijote szabadtéri előadása, ebben veszek részt Nagy
Viktor rendező barátommal. Sajnos, ma már nem készül magyar film, vagy csak
olyan, amelyben két ember beszélget egy szobában - ehhez pedig én nem kellek.
Külföldi filmeket forgatnak nálunk, most nyáron is készül két sorozat, az egyik
egy vitorláson fog játszódni. Többet kabalából nem árulok el.
Ézsiás Erzsébet – Kis Újság, 1998. június 12.
Vissza