Címoldalunkon: Balogh Erika


A Thália Színház művésznőjének sugárzó mosolya van. Ha nevet, egész lényéből életöröm árad. Azt hiszem, illik is egyéniségéhez a Háború és béke Natasa Rosztovája, kinek jelmezében címoldalunkon látható.
- Nagyon szeretem Natasát, sorsát átélve az érzelmek széles skáláját játszhatom el, a gyermeki boldogságtól a szenvedésig. Tulajdonságainak egy része bizonyára bennem is fellelhető, rám azonban alapvetően a kiegyensúlyozottság jellemző. Úgy vélem, nem szükséges mindent személyesen megélni ahhoz, hogy az ember ismerje - és eljátssza - például a boldogtalanságot.
- Nemigen találkoztam mostanában elégedett, harmonikus emberrel... Különösen nem színésszel.
- Nekem ezt a családi háttér biztosítja. Én tudom, hogy velem bármi történhet a világban, a színházban, mert van hová hazamennem. Kiegyensúlyozottságom másik alappillére a sport, ha csak tehetem, futok, lovagolok. Soha nem unatkozom, soha nem rágódom azon, hogy miért nem én kaptam meg ezt vagy azt a szerepet.
- Azt hiszem, erre nem is lehet panasza, hiszen szinte minden este színpadon van.
- És nemcsak a Tháliában, mert vendégszerepelek a Vidám Színpad Kis Színházában és a Játékszín Blüett című kabaréjában is.
- Sőt, gyakran felismerem a hangját a rádióban és ugye ön reklámozza a tévében például az Amfora termékeit?
- A szinkronosok ajánlottak reklámalámondásra, s én ebben nem találtam semmi „rangon alulit”. Ez is egyfajta színészi munka.
- A főiskolai gyakorló éveket nem számítva, hét esztendeje tagja a Thália Színháznak. A próbákon megfigyelhettem, kollégái kedvelik, szeretik.
- Jó hangulatú társulat a miénk, nálunk nincsenek klikkek. Talán azért, mert kevesen vagyunk, de mindenki jóindulattal segíti a másikat.
- Van kedvenc szerepe?
- Most éppen a Doktor úr Lenkéje a legkedvesebb, bár annyiban hasonlít eddigi figuráimhoz, hogy ő is kedves, szép kislány. Afféle üdvöske. Szívesebben vettem volna, ha a nevelőnőt osztják rám... Szeretném, ha egyszer már rajtam nevetnének. De hát úgy látszik, ez már csak így van: mindenki szeretne kitörni a szerepköréből. A karakterszínészek örömmel játszanának üdvöskét és viszont. Lenke aranyos szerep és számomra komoly színészi feladat, hogy megmutassam: a szép kislánynak humora, vagánysága is lehet. Az édes Lenke nem mindig „ennivaló”.
- Mindenesetre „jó étvágyat” kívánok hozzá!


Tarján Vera – Pesti Műsor, 1988. március 30.



 

  Vissza