Nehéz lecke a színházi közönségnek
Don Carlos Az egyéni drámák bontakoznak ki a kecskeméti előadásban


A premierközönség éppen csak elhelyezkedik, a tekintetek a páholyokat fürkészik, igazítani kellene még a szép ruhán, de a mozdulat félbemarad: az elsötétített színpadon kísértetarcot világít meg a halvány fény, majd ruhátlan, vonagló férfitest körvonalai bontakoznak ki. Éles vágás. Egy dráma közepébe csöppenünk.

A kecskeméti Katona József Színház pénteki bemutatóján nem csak a kezdés volt erős: a közönségnek végig kapaszkodnia kellett, hogy lépést tartson az Alföldi Róbert rendezésében színpadra kerülő Don Carlosszal. A darab bonyolult, a szövegek tartalma és nyelvezete is nehéz. Ráadásul a rendező szándékosan feladja a leckét a színészeknek és a közönségnek is. A lecsupaszított színpadon nyoma sincs a 16. századi spanyol királyi udvar pompájának. A fények mellett csupán néhány hatalmas, fémhálós, emberek által mozgatott díszletelemet használnak, amelyek hideg-rideg csattanással zárják ki/be/el/össze/szét a szereplőket. Alföldi Róbert Don Carlosa ugyanis elsődlegesen a darab szereplői közötti viszonyokról szól. A királyfi és mostohaanyja szerelméről, Fülöp király féltékenységéről, Eboli hercegnő Carlos iránti viszonzatlan szenvedélyéről, s a környezetről: az intrikus udvari életről, ahol alig hangzik el őszinte szó.

Az erősen meghúzott eredeti Schiller-dráma szövegéből főként azok a részek maradtak meg, amelyek az egyéni drámákat helyezik középpontba, és kevésbé azok, amelyek a darab politikai rétegét adják. Ez a hangsúlyeltolódás hatalmas lehetőséget kínál a színészeknek. Kőszegi Ákos Fülöp király szerepében olyan alakítást nyújt, amellyel egymaga képes az egész előadást elvinni a hátán. Általa olyan férfi alakja bontakozik ki, aki képes ugyan egy birodalmat irányítani, de képtelen szót érteni fiával, feleségéhez való viszonyát pedig saját hiúságának rendeli alá. Az Ebolit alakító Balogh Erika játéka is igazi élmény. Neki köszönhető az előadás talán legmegrázóbb jelenete: miközben szerelmet vall Carlos hercegnek, szavai, amelyekkel lelkét mezteleníti le, súlyosabbak, mint a mozdulatok, amelyekkel testét fedi fel. De abban a pillanatban, hogy rájön: érzelmei nem találnak viszonzásra, őszintesége nyers meztelenséggé változik. Kőszegi Ákosnak és Balogh Erikának méltó partnere a két fiatal szereplő: a címszerepet játszó Makranczi Zalán és az Erzsébet királynőként színpadra lépő Kéner Gabriella eddigi legjobb alakításukat nyújtják. Ezen az előadáson csökkent – az egyébként gyengébb formáját mutató – a Kedvek Richárd által alakított Posa márki jelentősége. A „szabadság és emberi jogok szószólójaként” számontartott figura tetteit mintha Carloshoz való viszonya jobban befolyásolta volna, mint Flandria szabadságért küzdő népének sorsa, amely emlegetése egyébként a többi szereplőt is láthatóan hidegen hagyta. Ez néhol töredezetté tette az előadást, amelyben külön-külön sok szép pillanat és jelenet volt, de amely éppen emiatt nem állt össze egységes történetté.


Rákász Judit – Petőfi Népe, 2005. november 23.



 Vissza