Eugéne Scribe Adrienne
Lecouvreur című műve egyrészt well-done, másrészt igazi atelier-dráma,
amennyiben kerekded, fordulatos sztorija van, a színházról szól, és színésznő a
főszereplője. Amúgy pedig igazi zsótéri csemege: tökéletes összeházasítása a
helyek szellemének.
A nagyrészt üres játéktér két szélén folytatódnak a színház előterében a
közönség kényelmét szolgáló bőrfotelek (azazhogy az egymás mellé állított,
ilyenformán széksort képező sötét műbőr ülőalkalmatosságok), hátul színpad,
amely olykor színpad, olykor rejtekszoba. Ettől a terem üres első fele néha a
nézőtérhez, máskor a színpadhoz tartozik - erre erősít rá, hogy a szereplők
sokszor velünk együtt nézik, ami a színpadon történik.
Zsótér rendezésének alapeleme Ambrus Mária díszlete, ahogyan ez szokásos;
ugyanígy Benedek Mari jelmezei, melyeknek apró részleteire érdemes ezúttal
jobban figyelni, az egyenes vonalvezetésre, a "jelmez a jelmezben" trükkökre. De
most nemcsak erről van szó, hanem valódi mozgalmasságról is: ármány és szerelem
a színen, in concreto és in abstracto, tehát mindenki, a busszal érkezett
közönség meg a vájt szemű pesti farmergatyás is megkapja, ami a pénzéért jár.
Adrienne, a Comédie Francaise sztárja beleszeret Maurice szász grófba, Kurland
hercegébe, aki viszontszeretni látszik ugyan őt, de határozott vonzalmat mutat a
befolyásos Bouillon herceg még be-folyásosabb felesége iránt is. A csapodár
férfi valójában mellékszereplő; az teszi naggyá, akik és ahogy lángolnak érte.
Adrienne pedig nagyon, míg a hercegnő életre-halálra vívja hiúsági harcát.
Van két hiánytalanul remek alakítás - Börcsök Enikő Adrienne-je végig
lebilincselő, a legvégén pedig (ez Zsótérral közös érdem!) frenetikus; Balogh
Erika Hercegnője pedig mezítlábasan elegáns fúria, dallamos beszéde,
vállvonogatása félelmetes.
(Magyar Narancs)